Ki sosem volt

Steel•  2012. szeptember 1. 17:08

Szélkavart nyári út most a mélység bennem,

nem születő könnyektől fuldoklom, amit
elsírni csak a szív mer, és nem szemem.
Koszorúereimben is a múlt lakik,
tán ezért haldoklom így napról napra,
ha leskelődni kezd az a gyermeklány,
aki a sosem voltat magához varrta.
A szülői ház emléke tengertánc.
Szelíd kezű, lágy hulláma jó anyám,
vize égi partokon elsimult már.
Részeg vitorla, csak egy vészörvény apám,
egyenességet a felnőtt nem is vár
tőle. Aki sosem volt, nem adhat semmit,
ami árnyas éveim kárpótolná.
Hogy sajog még, csak az idegszálak teszik.
Tudom, hogy szavaim csak átborozná,
ha kinyitnám ismét bizalmam ajtaját.
Ki sosem volt, nélkülem nem is veszít,
ideje eloldjam magam, mert balgaság,
hogy ki sosem volt golgotára feszít.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. szeptember 4. 21:37

Szeretettel köszönöm Klára...

Törölt tag2012. szeptember 4. 17:59

Törölt hozzászólás.

Steel2012. szeptember 4. 17:54

Köszönöm Csendben...
Anyukám iránt éreztem így, én Őt imádtam...mikor elment, vele haltam, egy jó részem...a többivel, tanulok együtt élni.

Törölt tag2012. szeptember 4. 12:50

Törölt hozzászólás.

Steel2012. szeptember 4. 12:44

Lassan, ha fáj is, de megteszem én is...van amin nem lehet, nem tudok változtatni. Köszönöm Marika.

Steel2012. szeptember 4. 12:43

Legland, dehogy szárnyal...:) Csak csapkod a szárnyaival :)
De Tőled jólesik ez a kedves elismerés. Köszönöm, hogy voltál nálam újra.

csillogo2012. szeptember 3. 14:15

Így megírni - csodálatos érzelmi gazdagság.
Az enyém nem átborozós volt,de valahogy mégis hasonló érzéseim maradtak meg róla...elengedtem már!Grt.

legland2012. szeptember 3. 08:30

Felkavart a remekműved!
Az íráskészséged pedig valahol az egekbe szárnyal!
Gratulálok:)

Steel2012. szeptember 1. 19:58

Starlit, a bizalmam ajtaja nyitva...a szerelemben teljes mértékben, és azt nem is bántam meg. :)
Ez nem szerelemről szól...Egy apáról, aki nem is apa...se most, se régen nem volt az.

Steel2012. szeptember 1. 19:56

Törpilla, köszönöm, hogy értettél...

Steel2012. szeptember 1. 19:56

Köszönöm Attila...kiérezted a lényeget. Néha tényleg olyan, mint egy amputált tag érzete...de aztán rájövök, se kezem se lábam nem hiányzik...

starlit2012. szeptember 1. 18:58

bizony nyisd ki bizalmad ajtaját... anélkül nehéz élni...

Torpilla31812012. szeptember 1. 17:23

Steel..ölellek!

Törölt tag2012. szeptember 1. 17:17

Törölt hozzászólás.