Jövet-menet, lőhet-mehet

Cickó lánka, pláza dáma, királynő

a mind felett, csecset kinyom, hátha véle
megfej majd egy tehenet. Combján kötő,
harisnyával, csipkés annak a széle,


pézmagot gyűjt be a bugyi-perselybe.
Agyat szedál a kis pedál, ahogy
féket sem tapos, úgy riszál a feneke!


Az se baj, ha mekeg már az a kecske,
vagy  puskája beragad, hisz a lényeg,
hogy kocsikulcsát bögye közé beejtse.
Puha banán se gond itten, és a méret


se számit, vesz a boltban legföljebb majd
egy jó nagy rúd szalámit. Ki meg ifjú,
izom-táltos, annak combvirágot hajt,
és bár izből, egy a tizből, ha selyemfiú


éppen ilyen csajra hajt. Hullhat az ing,
Madonna is megirigyli a táncot,
az ágy-tévén dobogóról szól a hir.


Ám az olcsó árucikket férfinép
se kedveli, számára csak jövet-menet,
kalandtúra, az lehet, meg falikép.
Lám-lám mindkét fajnál a lőhet-mehet


főszlogenjéről szól a vadászidény.
Him-elhámol, lepedőt vámol, mig dőlő
lére dominóz az észkombájn pléhnőstény.