Itt maradt

Valami itt maradt a pillanatszínes
nyárból, egy nem is ismert virágillat,
valami fuvallatbársony, ami ringat,
bár tűnése hűvös, cseppet sem míves.


Itt maradt a tegnapból egy arcvonás,
melyet lélektenyerembe vett az érzés,
hogy visszajöjjön, nincs többé ily kérés,
ne környékezzen élettelen vallomás.


Itt maradt egy csillogástöredék, a fény,
mi tűzzé ragyoghatta volna önmagát,
de a talán nem adhat mást, csupán halált,
és tükörvalóság lesz az egyetlen tény.


Itt maradt némi sors-unicum, keserű
vigasz a szív poharán, noha nem tudja
miért sírna a meglátás, mint hegedű,
ha az ember a csend hátát már megunja.