Hála a szívverésekért

Békeidő a perc, mint mikor az otthon
ajtaján belép az érzést vágyó vándor...
Az est elfúj már minden kis sugárgyertyát,
míg tea-aromaként iszom a hennát,

ahogy gyermekeimre tekint szemem...
Ők tanítóim, és ima-kulcsolt kezem,
Bibliáim, és a jóságban a hitem,
levegő-ösztöneim, ha fáradok idebenn.

Most, május virradatán, Anyák napja van.
Én tenyérként adtam sorsuknak magam,
mert összes mozzanatuk a fontosról mese,
s tudom, ott lakik Krisztus mosolya benne.

Bevallom, minden nap térdre ereszkedem,
a köldökzsinórunkká vált szeretetben,
és hálát adok a szívverésekért,
mi Nékik adatott. Hálát az Életért,

melyet a Mennyek leheltek e Földre,
szeplőtelen derűként sokat látó csöndre.
Hálát adok, hogy hozzájuk felnőhetek,
és lépteik mellett Anyává lehetek.