Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gúzsba kötve
Steel• 2012. január 19. 20:03
Árnyék-ingét vetkezi merengés-éber
éjszakám, tejfényű homály nyitja
a virradat kapuját, némán issza
fel a színét hámlékony szeder-ébent.
Mozdulásom malomkereke mégsem
indul, meszesedett vázam roppan
csak, mint amikor hasadttá olvad
a jég, seb-meztelenre törik kérgem.
Külcsín-világ hollókarmát érzem,
hogy vájna szemével védtelenné vált
lét-mélyembe, remélve, éhének tán
új csemegét talál, jó pletyka-étket.
Sorsommá égett lélek-részeim
kitakart darabokban, szégyenné fájt
múlt is testem s húsom! Faljátok hát
közöny-szájjal, mi bennem könnyet lélegzik.