Gráciák

Szeptember

Ahogy a nyár elfesli fénybársonyát,

s libabőrös lesz az alkonyat bőre,

előlibben az ősznek első hölgye,

szerte sóhajtva a ború záporát.

Kertszíneket tép, szeret-nem szeret, játszik,

pitypangsárga Napot opálra sápaszt,

ligetekből szőlőpárlatot áraszt,

és a csillaglobogás ködökbe ázik.

Október

Íriszpárás hajnal a Madonna arcú

október, levélszirmát avarcsipkére

cseréli, aztán az éjjel árnyszirtjére

Hold-világítótornyot állít. Lassú

szélhullámverések alatt fagyzuzmókat

fakaszt, a cipó-dombokat barnára

süti, a virágtarkákat meg hamvára,

míg a rétzöldek mind emlékké hullongnak.

November

Lehelet-látszó cidriket szitál, majd

üvegdermedtre hűti az utcaplaccot,

estcsészékből csurrantgatva dérzaccot,

s ablakszemeknek jégszemspirált ad.

Hószatén-szoknyában táncol hideget,

felhőkócosra borzolja az Ég haját.

A határ úgy fest, mint egy viaszplakát,

amint kristály-gyönggyé fűz páravizeket.