Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Golgotáink
Steel• 2018. május 9. 21:28
Gráciák az emlékek
szögek -
simít és összever
bennünk létezésük.
Pedig épp mi
tesszük súlyossá
szívünk rakományát.
Tanításban nem fukar
a sors, csak
lényeglátásunk kopik,
stopperrel mérjük
a valamiért időt
- úsztatva muszájok
sodrásán a fontosat -
míg kezeink közül
a jelen
átélhetőségei kifolynak.
A másikban orra esünk,
mégsem vesszük észre,
újdonság hajszolásunk
modern Kolombusz
- sok félkapcsolat,
keserű ízmaradvány -
önkéntes pokolbusz.
Aztán jön a tűzfélelem,
csendhideget szeretés.
Ha meg is érint tiszta,
emberi melegség,
ragaszkodunk egyedüli
teleinkbe.
Hasított gyökerű fák,
saját keresztek alapjai
- magunk -
rögkötött madarak,
szirtekről figyeljük
el nem ért szabadság
távlatát
- természetellenes
természetből
épült golgotán.
Mamamaci402018. május 10. 23:56
a szokásos képeskönyv!
Rozella2018. május 10. 21:54
"...mi tesszük súlyossá szívünk rakományát " mennyire igaz!! Döbbenetesen jók, érzékletesek a képeid! Remek, kifejező vers, igazi költői tükör a jelennek!
"rögkötött madarak,
szirtekről figyeljük
el nem ért szabadság
távlatát"
york2018. május 10. 18:26
A tanítás csak akkor ér valamit, ha van aki akar tanulni.