Fonódás

Ahol érintesz, szívdobogás, és csend,

magából kivetkőztetett lélekrend,

mint hajnaltól hajnalig szeretkezés,

mely gyönyöréből Égre csillagot szül.

Ajkam csókod tenyerébe szelídül,

felhullámzik a Duna, megremegés,

testemben korbácsolt vágy, ha kiárad...

A sóhajtó alkony színekbe szédül,

pirulva bújik az éjhez, amíg mélyül

a pillanat, és kapaszkodom szádat.

Ölelésbölcsőnk lassú nyugalomba von,

míg az est vállgödrébe simul a Nap,

és a szél mosolyunk leheletébe kap,

szerelemízéből a tavasznak is lop.