Esti tavasz

Szélaltok hullnak pihén a csendbe,

mint arcon a rúzsfolt, mázolódik

el a Nap-pír, szembogárszín estbe,

ahogy a horizontról távolodik...

Zsenge illatuk lehelik a fák,

virágkontyaik bomlanak rügyből,

velük telik a fekete éjzsák.

Ezüstfény szűrődik nyíló Hold-csűrből,

majd felszikráznak a csillagopálok,

s a légen fűszálsúgás hullámzik

át. Házakban érnek álomkovászok,

míg leoltják kicsiny aranygyufáik.

Március szívverésébe alszanak

az utcák. Sóhajként ernyednek el

a lármák, és föléjük szakadnak

takaróként párás tavasz-selymek.