Esteledőben

 

Steel•  2013. szeptember 6. 10:57

Füstösre barnul az este, lángarany

máza fák mögé hulló sugarakkal

halványul, figyelem neszesen finom


távozását. A lég hűs vászonpaplan,

éjágyat vet sok nyurga árnyalakkal,

őszi lehelését magamba iszom.


Már halón alélnak a kertszagok,

gyöngypára fényledez, apró cseppszikrák,

fel-feltündökölve pőre Hold alatt.


Puhájukba dajkálnak a csendkarok,

bennük álmodón nyílok, mint egy virág,

szélillat vagyok, láthatatlan, szabad.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. szeptember 9. 12:35

Judit, örülök, ha annak láttad.

Steel2013. szeptember 9. 12:35

Skary :)

Steel2013. szeptember 9. 12:35

Eliza, köszönöm...

Steel2013. szeptember 9. 12:35

Zsu, még szebbet, jobbat is tudnál, tudsz!
Olvastalak nem egyszer, tudom! :)

Köszönlek!

judit.szego2013. szeptember 7. 09:58

Szépséges vers!
''
Puhájukba dajkálnak a csendkarok,

bennük álmodón nyílok, mint egy virág,

szélillat vagyok, láthatatlan, szabad.''

skary2013. szeptember 6. 18:23

:)

Eliza.2013. szeptember 6. 15:59

Nagyon szép képek..

10082013. szeptember 6. 12:40

''Puhájukba dajkálnak a csendkarok,

bennük álmodón nyílok, mint egy virág,

szélillat vagyok, láthatatlan, szabad.''

Remekmű! Én ilyet nem tudnék

Szívvel grat
Puszi, Zsu