Érzék Matiné

No kérem, ez most egy tüzes mese,

igaz, hogy kicsit sem eszperente,

s szereplőink bizon meztelenek...

Itt beszélnek ám a gyűrött leplek,

csúcsmászás szülte homlokgyöngy-cseppek,

dombon, és völgyben Kolombusz-kezek,

és ó, igen, a vágyrajzos szemek!

Csókbibét nyitnak puha szájkelyhek,

győzelmi sóhajzászlók magast lengnek,

a vad tornádók csak úgy reptetnek...

Szívelegyből lesznek ölelés-egyek,

bőrszirmok szélsimítást remegnek...

Lírát szavalnak a leheletek,

és a lángtánctól hevülős csendek,

amig finom kéjkenyereket

egy mozdulattal tálcára tesznek.

Ide nem kellenek udvarlós szlengek,

és jól aratnak, ha szenvedélyt vetnek.

De most már igazán ideje lenne,

ha a toll a papírtól messze menne,

hisz főnixmadárkáink szárnyra kelnek,

köréjük szobát és függönyt festek,

mert következnek az intim percek,

s tovább nem mesélnek, csak a testek.