Elparázslik

Augusztusra röppentek a naptár

papírmadarai, elparázslik

mindjárt ez a lángvérű, kamasz-nyár,

bár ma még fecskehangún danászik.

Ám a hetek lába gyorsan halad,

oda lesz a pázsitok zöld szaga,

belőlük csak szőke sztyeppe marad,

sápad a kerteknek sziromhaja.

Enyhül a fények gyöngyözése is,

fák bordáin felkúszik a hűvös,

nyugvó Napnak szalmabála lesz a priccs,

ébrednek szélcsókolta lúdbőrök.

Elparázslik lassan a tűzidő,

pernyébe fakul a színtarkaság,

ahogy életet kap az őszi miliő,

s megteríti ködmorzsás asztalát.