Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Életre lombozva
Steel• 2012. február 1. 20:09
Meztelenség-puha talpakon lép melléma délest, nézem, gyümölcs színeket érlelaz alkony fáján, az esti köd fehérsápadása tova már, most eper-fényekhunyorognak szeder-felhők ablakán.Láttam földjéből kibújni sok tavaszt,mégis, ahogyan a jácintok pamlagánma illatát szórja a szürkületi harmat,tiszta hűvösén újulás érintimeg magánytól vénült lélekarcomat.S midőn a lágy tenyerű szél simítvégig holtág-létből sóhajtó partokat,úgy érzem bánatom teléből ébrednisorsom Földanyáját. Szemem könnyektől ősztartományát kikelet-zöldjén élesztimosolyra, hitem múlás-fáradttá törttestébe erőt lehel galambok szelídhárfadalán, rügyet fakaszt holnapomreménygallyain, mely csak álmodott eddig.Gubóim levetve lélegezni olvadoka fájdalom jégburkából, perceim kertjénvirágzás-gólyamadara rak fészket,szívem erdejének templomi csendjénszebb napok lombjait hajtja az élet.
Steel2012. február 3. 09:01
Egy próbát megér Summer, amia festést illeti. Én néha festegetek, de azért nem vagyok Van Gogh :)
Így inkább festek a szavakkal. :)
Törölt tag2012. február 2. 22:55
Törölt hozzászólás.