Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elengedem
Steel• 2012. szeptember 15. 15:36
Kötelékemmé fonódik a csend, nincs
elég erőm az ellene harchoz már,
szemem vakítja ezernyi könnytincs,
kettőnkre most az egymásból múlás vár.
Nézem a hónapok közös asztalát,
éjeink öleléssel vetett ágyát,
a szerelemhit gazos lett tavaszát,
s jól érzem az ajtócsukás vágyát.
Mégis a szeretlekbe húz értem nyújtott
kezed. A megbántás tán csak pillanat
- neked, de bennem bánatmáglyát gyújtott.
Dühöd hidege árnyékként itt maradt
nekem, és most mint a nyári fény múlok
mellőled, míg elengedéssel ringatlak.
Steel2012. szeptember 17. 17:14
Köszönöm Mantra.
mantra2012. szeptember 15. 21:13
szomorú sorok:( de szép vers:)
Steel2012. szeptember 15. 18:06
Köszönöm Emi.
Mamamaci402012. szeptember 15. 17:51
micsoda képek, ez is egy szép vers!
Steel2012. szeptember 15. 17:14
Önnek is Mr.Szülinapos! :)
skary2012. szeptember 15. 17:11
máájóóó..estefelétkívánok :)
Steel2012. szeptember 15. 17:09
Köszönöm Viktória.
Steel2012. szeptember 15. 17:09
De jó Skary! :) Ez felvidít.
Steel2012. szeptember 15. 17:07
Köszönöm Dreaming. Örülök, ha megfogott belőle valami.
Steel2012. szeptember 15. 17:07
Guszti, nagyon aranyos vagy velem...ne irigyelj...amit írok most minden fájdalomból, vívódásból jön...ami cseppet sem szép.
Dviktoria2012. szeptember 15. 16:48
Nagyon jó a versed, élvezettel olvastam! :)
skary2012. szeptember 15. 16:43
nemvokmérges :)
dreaming582012. szeptember 15. 16:16
Szépséges!
''kettőnkre most az egymásból múlás vár'' - ez meg különösen megfogott!
Guszti692012. szeptember 15. 15:41
Hogy tudsz ilyen szépen írni folyton, nagyon irigyellek érte :)