Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bennem is ébred...
Steel• 2012. február 1. 20:16
Már ősz-ízt csókol számba az esti
levegő, kihűlt ágyként süpped alá
a pára, valahogy ráncosabbnak lát
tükröm, míg az idő terményét szedi.
Kopott zafírként zárványul a rét,
ujjmaszattól homályosult gyöngy a Nap,
szél gereblyéje kóc-hajamba kap,
értékcsökkenő a változás-tét.
Sárgulás kapál létem kertjén is,
könnyek kötőtűje horgol szememre
ezüstkabátot, szövetét fázom...
Puhán szétomló emlékkenyér sincs
most a percek tányérján, delelnek
szépeim gulyái, keser-nyárson
sül a múltbatekintés szalonnája.
Nézem, serény felhőpókok szövik
át az eget, mely most szín-üresen
kong, egy viasz-fakó, halott tárna.
Érzés-utcáimra bánat szökik,
száradás legel örömfüvemen.
Itt van szeptember, érzem, bennem is.
Lehuppan a csend lelkem padjára,
hosszan ücsörög, súlyos karjában
hitem lombdúsa avarrá reszket mind.
Az éj ékszerdoboza is elmattult,
hisz mit ér, ha holnappal hull a csillag,
s szívem arcukra tegnapként pillant
már csak, mert egy térben többé nem vagyunk?
Törölt tag2012. február 3. 11:53
Törölt hozzászólás.
Steel2012. február 3. 08:54
Ölellek Summer. :)
Steel2012. február 3. 08:53
Neked is örülök ismét Pera. A helyesírás szükséges, ezzel egyetértek. Tény, sok szabály változott már mióta én magam is a padban ülve tanultam...És előfordul, hogy nem tudok mindent jól, vagy elütöm, vagy másként emlékszem.
De ha nem hibázunk nem is tanulhatunk belőle. :)
Steel2012. február 3. 08:51
Ts, örülök, hogy visszajöttél. :)
Steel2012. február 3. 08:51
Pera, Neked is köszönöm, hogy figyelmet és időt szántál nem csak versem olvasására, de véleményed elmondására is.
Javítva, szépen elírtam. :) S valóban a vessző nem indokolt ott.
Köszönöm még egyszer az észrevételeid, és elismerő gondolataid. Örülök, hogy átérezhető volt számodra is ez a vers.
Pera762012. február 3. 08:12
ts...
Helyesen írni szükséges, itt is...
De mindent nem tudhatunk és véletlenül, sietve is tévedhetünk.
Én pl nyelvtant utoljára nyolcadikos koromban tanultam. Az elég rég volt. (Tán 89-ben.) Azóta sok minden változott, sok szabály másabb, és sok mindenre nem is emlékszem. Ösztönből írok, meg sokat olvasok, - ezekből is tanulgatok - s amit nem tudok: utána nézek.
És persze, néha bakizok.
:))
Steel2012. február 3. 07:43
Köszönöm Ts, főleg, hogy ilyen részletesen kifejtetted mindazt, amit versem olvasása ébresztett Benned.
Törölt tag2012. február 2. 22:49
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. február 2. 16:57
Törölt hozzászólás.
Pera762012. február 2. 07:28
Nagyon sok tükörszonettet alkotsz...
Kicsit sietve olvastalak, ezt jav. ki, légyszi...''kökőtűje'', ''súlyos karjában,'' - ide nem indokolt a vessző... de azért pár szót szólnék.
Az elmúlás, az ősz, a hiány, a beletörődés, fásultság érződik versedből.
''ujjmaszattól homályosult gyöngy a Nap'' - mintha egy szeszélyes kisgyerekkéz rajzolta volna az égre és aztán egyet gondolva elsatírozta, maszatolta.
''könnyek kötőtűje horgol szememre
ezüstkabátot, szövetét fázom...'' - a te sírásoddal, bánatoddal együtt a táj is fázik... Érdekes kép, olyan, hogy látni lehet, érezni.
''keser-nyárson
sül a múltbatekintés szalonnája'' - beugrik sok régi emlék, az együtt töltött kirándulás, hol az esti tűz mellett szalonna sül.
Felhőpókok: a napot is fogságba ejtik, beborítják az egész eget.
''hitem lombdúsa avarrá reszket mind'' - talán ez a legszebb sorod.
Látom, ts, hogy szinte én is ezeket a képeket ''fogtam be''...
GRT.
Törölt tag2012. február 1. 22:55
Törölt hozzászólás.