Amit sosem fúj el a szél

 

Margaret Michelle: Elfújta a szél című regénye nyomán

Sóhaj-fuvola csendül estem fülébe,

szunnyadó kornak parazsa fénylik fel,

ódon szépének fakulatlan tükrében

század-messzi Dél varázsa érint meg.

Gavallér-bókok szűzi hódolatát

látom, hogyan lobban kisasszonyoknak

szívébe…a ma rongyosra kopott talár

csupán, ahogy szemembe csillan most soha

nem enyésző tisztasága. Nemes ifjak

acélos bátorsága mesél, hősi

lelkük múlt-arcú csillagokat ringat

az éj partjain. Csatáik vérét őrzi

hajdani honuk földje, kőhalom írja

sorsuk mementóját. Szerelmek hamvas

bája pirul az alkonyatot sírva,

hol napjaik illata emlékként ballag.

Hisz e tűnt-ízű világ örökzöld él

a történelem némult almanachján,

nyers-szelídsége, mint hajnal-tiszta Ég

világol át a változás talapzatán.