Alkony-nyár

Alkony lett a nyár...Szürkület a hajnal.
Sápadt az Isten felhőtekintete.
Sorsunk bolygórendszerében keringnek
a halálmeteorok...Minden nappal
hűvösebbek az árnyak, árnyasabbak
az estek. Fény-lámpás pirkadaton holt
vágány a most. Csupán ölni bátrabbak,
és csak az nem sír szivcsonkán gyászt, aki holt.

Alkony-nyár jött...Fekete pipacsok nyílnak,
áldozatvirágok. Szirmaikon pára : könny.
A hit nevében terror-krónikát írnak...
Uralomvágyból sarjad egy új világközöny.
Alkony-nyár van. Hullunk, mint a csillagok.
Az élet kozmoszán végidő ébred...
S néha, gyermekeim nézve rianok,
rájuk leső holnapoktól, értük félek...