A természet reneszánsza

Steel•  2014. március 28. 08:19

A téli légdübörgés csak szélderengés
már, bár néha opálhamvas a pirkadat,
sugárpírt lehel az első fényremegés.
Az olvadásragacsok felszikkadnak,
érlelésbe hajt a sok vetett kalász,
rügyektől kapnak ifjúságot a fák,
majd sziromnyílásaikra méh danász.
Virágselyembe tarkulnak a barkák,
színnyüzsgővé válnak mezők és dombok,
a réti zöldellésből pipacs pozsgál.
Csöndes pompával bújnak elő a lombok,
s csillagszeplők virulnak az éjorcán.
 Finom sarjillatokból csókol az Élet,
a hajnalmocorgás születést hordoz,
Földanya véréből megújulás ébred,
a tájról minden fagykötést leoldoz.

 


 


 


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. április 1. 10:05

Zsu, drága vagy, de nincs miért, tényleg.
Puszillak!

Steel2014. április 1. 10:04

Éva, aranyos vagy, köszönöm szépen :)

Steel2014. április 1. 10:04

Mamamaci, akkor örülök :)

Steel2014. április 1. 10:04

Köszönöm Őrni!

Steel2014. április 1. 10:03

Köszönöm Petruchio :)

Steel2014. április 1. 10:03

Kreka, köszönöm. :) Ahogy a természet ébred,
semmihez sem fogható szépség. Szeretem csodálni.

10082014. március 30. 14:54

Csöndes pompával bújnak elő a lombok,
"s csillagszeplők virulnak az éjorcán.
Finom sarjillatokból csókol az Élet,"

Szent irigységgel olvasgatom
szépséges képeidet.
Puszillak, Zsu

pauleve552014. március 28. 19:38

"a hajnalmocorgás születést hordoz,
Földanya véréből megújulás ébred,"
Csodálatos anyaságod és a természet újjászületése...tökéletesen rímelnek egymásra :-)

Mamamaci402014. március 28. 17:50

brummos!

Ernest2014. március 28. 15:19

Szép tavaszi vers, gratulálok!

petruchio2014. március 28. 09:16

szép a tavaszod....:)

Törölt tag2014. március 28. 08:34

Törölt hozzászólás.