A körforgás útján

Elérkezett az olvadás hava, méla

fények ébredeznek az égi opálból,

madárdal hajnala visszatér a néma

térnek. A tél, mely eddig lopásból

élt, s hómarkába zárta a kertek

színeit, most hunyászkodva elsunnyog.

Nem maradtak idejéből csak percek, 

délceg fagytábornoka is megbukott.

A jég léte ma csupán felhő-tünemény,

de csöndes halála születést hordoz,

hisz zöld-világra jő sok erdő-ültetvény.

Köd anyó csak egy fehér zászlót foltoz

már, mert február végleg megadta magát,

múlásán új évszakot hoznak a rügyek.

A vesztes hidegnek a szél sem barát

többé, szívében kigyúltak a lágy tüzek,

mit március sóhaja csókként rálehelt.

Fűszagú sarjadás ül az estek padján,

lehulló esőcsepp virágzó fát nevel,

míg méhzsongás dúdol fel a parkok ajkán.