Időközök

Ropogó időgerinc, remegő velő,
csontosodik kiben maradt még őserő.


Mi egész ma? Fél a vágott Corvin-negyed, plázacicán nőtt egy sereg kölyök gyerek,
fegyver helyett szatyor, s benne gránátalma, üveges tekintet pénzre, vagy a véres falra.


Ropogó időgerinc, remegő velő,
csontkovács kinek kezében van őserő.


Tudatlan világ akkor, ma: megtévesztés,
vetítenek, vagy sorsot vág az éles kés,
véradáshoz steril tű kell, vagy gyors golyó,
mi zacskós segély, vagy szivárgó vérfolyó.


Ropogó időgerinc, remegő erő,
szívében áramlik kiben maradt még ősvelő.


Időközök, rajtunk tépett emberöltő,
dadánk volt a múlt, egy októberi bölcső,
ott felejtve ringatjuk rigolyáinkat,
s tartást adunk az időcsigolyáinknak.


Ropogó időgerinc, teremtő erő,
hősök születnek ott, hol vannak emlékezők.