Re-kreáció

Rozella•  2021. június 15. 17:50

Metamorfózis


Metamorfózis

 

Már sohasem alszik a város,

de fényszennyezett szűk résein

átleng csend-hinták álma,

csiszolatlan emlékeinket

csillagkarok köd-spirálja

gyémántokká öleli,

távoli széppé varázsolva.

 

Idegen világok gyűrűjében

angyalok vigyáznak

fázósan bújó álmainkra,

betakargatják fehér szárnyaikkal

tudván, mi rosszkor ébredünk,

s mindig egy másik valóságra…

 

Talán csak ennyi az életünk,

azt hisszük önmagunk maradunk,

közben végleg másokká leszünk,

- talán örökké alvók vagyunk…

 

(fórumban megadott szavak : gyűrűje, mások, emlékeink, angyal, rosszkor, város, maradunk, spirálja, fázós, réseken)

 



Rozella•  2021. május 24. 14:52

Körforgás

 

Körforgás*


Forog a szélkerék,

de el sose szédül,

nem fáj neki derék,

mikor megáll végül

 

Négy égtájra figyel:

honnan is fú a szél?

Csitul, éled, elszelel,

vagy csak mellébeszél?

 

Mi lesz, ha az égen

egyszer megáll a Nap?

A jövő lesz a régen,

múlt s jelen hajbakap?

 

Forog a szélkerék,

az idő csak körbejár,

lépteit eddig követték:

ősz, tél, tavasz s a nyár…

 

Most körforgás forog fenn,

és fennforgás forog lent,

ha hiszed, hogy végtelen

a tér, mi életet teremt…

 


 * fórumban megadott címre írt vers



Rozella•  2021. május 24. 12:14

Megírt képeskönyv


Megírt képeskönyv

 

Nem titok, hogy készül a szénabála:

a fej, a kéz, s a gép jól összehangolt;

és bár átszövi az idő béna szála,

nem beszél már mást, csak pösze angolt.

 

Gúzsba kötve táncol a nyár eleje,

hullámvasúton cikáz a tél ródlija,

míg pökhendi köpések nyál-ereje

fröccsen szét madárdalra, jódlira…

 

Idegenül is ismerős lett minden,

egy megírt képeskönyv foglya lettem

ott, hol a réten szerelem virágzott;

 

Nem bánom, ha elázik az ingem,

tenger-fűből a szívem kimentem,

örül..,  „a semmi ágára” kimászott.


/ szonetttfórumban megadott sorvégi szavakkal.../ 


 

Rozella•  2021. május 14. 21:17

Én vagyok...


Én vagyok…

 

„Külön világot alkotok magam”.

A lelkemből szökött sötét anyag

határaimon a fénnyel átsuhan,

ki őrzi, alszik talán, vagy hanyag.

 

Tengereimnek sziklás partjain

megütközöm, bárkáért kiáltok…

Dühömet úgy kitölteném valakin,

de mindenki én vagyok, s nem mások

 

sírnak és nevetnek, mikor kicsordult

szívük megremeg; ős-dobbanásnyi csend

mi engem tűnt titokként újrateremt.

 

Én vagyok, aki csillagoktól koldult

hitemmel Isten színe előtt állok,

míg „komor bolygóm a legszebben lobog”.


05.14.

 (idézetek:  József Attila:  A Kozmosz éneke c. szonettkoszorújából a mesterszonett kezdő és záró sorai)


&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&



  másik változat :

 

Mert…  

 

„Külön világot alkotok magam”

 

-Mert nem akarok elmerülni a trutyiban,

 amit  költészetnek neveznek egyesek;

 

- Mert az idiótaságnak most jelenideje van,

de nem én leszek, ki vadhajtást nyesek;

 

-Mert a silányság keze már rég betette a lábát,

mindenhol ott van, - viccnek mondva az álcát;

 

-Mert a bunkóság-szak is jeles diplomát ad,

aztadehűha.. ! Hová sz..jak? A pofám leszakad..

 

-Mert most az ész megáll és állva is marad,

s aki ezt nem érti, az nálam boldogabb;

 

-Mert jól tudom már, hogy én, én vagyok,

s hiszem: a lelki szegények a tényleg boldogok;

 

-Mert engem gazdaggá tett a szavak adománya,

szívem a világot így egészen bejárta;

 

 Naprendszeremben  a Vers ’szent’ dolog,

Földem nem perzselhetik fel profán csillagok, 

mert

 

 „komor bolygóm, a legszebben lobog…”

 

05.17. 



Rozella•  2021. február 11. 22:33

Babits után szabadon, azaz kötötten

 

Nem várom el, hogy ezeket a szonett-fórum játékára írt vers-variációkat végigolvassa bárki is. /persze ha van kedve, ideje..az más. :) / Ez a blogom  arra való, hogy magamnak (a felhő helyett :)) ide gyűjtsem össze a különféle játékokra, fórumokba írt versek közül azokat, amik talán nem lettek annyira rosszak, valami miatt kedvesek a számomra is, de ez mindenekelőtt JÁTÉK nekem és szórakozás. Én sosem fogom annyira komolyan venni magam, hogy ne vállaljak be kötött formákat, mások által megadott rímeket, témákat, szavakat, stb.

A négy variáció mindegyike Babits Mihály: Szonettek c. versének rímeivel íródott, az első kettő 2019-ben, a 3. tegnap, a 4. pedig ma este…:)  Ennyit a nagy, komoly és mély „verselésekről”. :)


Az eredeti vers:

 

Babits Mihály: Szonettek


 With this same key

Shakspere unlocked his heart.

Wordsworth.

Did Shakspere? The less

Shakspere he.Browning.

 

Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség

és szenvtelen, csak virtuózitás.

Bár munkában manapság nincs nemesség,

ez csupa munka, csupa faragás.

 

Ha költő, ki lázát árulja: tessék!:

itt állok cédán, levetkőzve! láss:

ez nem költészet; de aranyművesség!

s bár nem őszinte, nem komédiás.

 

Minden szonett egy miniatür oltár,

ki vérigéket, pongyolán szeret,

az versemet ezentúl ne olvassa.

 

Ki hajdan annyi szívek kulcsa voltál,

Szonett, aranykulcs, zárd el szívemet,

erősen, hogy csak rokonom nyithassa.

 

A sorvégi rímek:

 

ügyesség, virtuozitás, nemesség, faragás,

tessék, láss, művesség, komédiás,

oltár, szeret, olvassa

voltál, szívemet, nyithassa

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Saját variációk:

 

Hódolat Babits Mihálynak

 

Kár tagadni, mert kell hozzá ügyesség.

Égi adomány a virtuózitás,

de önmagában mit ér a nemesség,

ha csak ciráda rajt’ a sok faragás.

 

És Flórát mi hódítaná? Hát tessék,

nézd, a próbálkozás mit ért?! Figyelj, s láss!

Sziklából fényt metsz az aranyművesség,

’hegyek sörényét’ rázza egy komédiás.

 

A szíve eleven, lüktető oltár,

vérköröket sosem tagadva szeret,

belehalhat, ha versét nem olvassa!

 

S Te, aki költők fejedelme voltál,

nem érintheted lakatolt szívemet,

mert Ő akarja, hogy EGY kulcs nyithassa!

 

/2019 11.03./

 

 

Csukott szemmel

 

A naiv ámul, micsoda ügyesség!

A szócsavarás nagy virtuozitás.

Már-már elhiszi, hogy csupa nemesség

s jó szándék ez, nem puszta ködfaragás.

 

Választhatna mást is, hát csak tessék!

Egyik fal szebb, mint a másik..! Ó láss,

miként készít a jó aranyművesség

fából vaskarikát, s lesz komédiás


a Nép, mert félelem neki az oltár,

min az ’istenadta’ áldozni szeret,

míg a jövőt csukott szemmel olvassa:

 

’Figyelj rám Te, aki Ember voltál,

engedd dobogni kifosztott szívemet,

s hogy ablakát az ég rám is nyithassa! ’

 

/2019 11.05./

 

 

Tiszta szobádban

 

Egymás mellé rakott szavak. Ügyesség

elég, nem hiányzik virtuozitás.

Mutatkozhat mégis rejtett nemesség,

mint székelykapun a szívből faragás.

 

A vándor előtt nyitva áll: jöjj, tessék

beléphetsz, egy másik világ ez, s láss,

nem misztikum az aranyművesség,

ép lélek kell hozzá, nem komédiás.

 

A nyelv ősi templom, hol a szó oltár,

áldását érzi a szív, amely szeret

Népet, Hazát, s Embert, aki olvassa.

 

Nem a versed, csak aki vagy, és voltál.

Tiszta szobádban ültesd le szívemet,

s engedd, hogy ajtód a fényre nyithassa. 

 

/2021 02.10/

 

 

Itt és most

 

Felhőbe verset írni nagy ügyesség!

Tán adott hozzá a virtuozitás,

mely szándékot valósít, mert nemesség

híján egy szonett is csak szófaragás.

 

Az emlékezet megcsalhat, ám tessék,

kérdezd a szíved és belülről láss!

Silánnyal vesd össze, ami művesség,

de szeresd azt is, ki csak komédiás.

 

Talán ott fenn tényleg van egy oltár,

díszítsd verseddel és hidd, téged szeret

az Ég, s a földön is az, aki olvassa..

 

 A felhő megőrzi azt, aki voltál,

 de itt és most még te őrizd szívemet,

 hogy lakatját csak igaz szó nyithassa.

 

/2021 02.11./

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom