Re-kreáció

 

Négy mondat

 

Lődörgök a partján, alant mély árok.

Régóta készül, még befejezetlen.

Betemetni kéne, elásni csatabárdot!

Bolondnak tartanak, ez kétségtelen.

 

Kék tó partján

 

Lelkemen ma mélabú szörföz,

habot szervíroz a sörhöz,

bár tudja jól, hogy nem szeretem,

ha fehérben jár egy szerecsen.

 

’Van egy kék tó a ház alatt..’

csak lógatnak benne lábakat,

lazsálóknak ad ’vadat, halat,

s mi jó falat’, minden megakad.

 

Elmegyek hát én is pecázni,

foghatom a botom, már ez is mázli.

Közben langyos lesz a söröm,

de megsimiz a nap,  és ez is öröm!  :)

 

 / műfaj: fanyarka /

 

I.

Mennybolt radar

 

Kezében futhat össze minden szál,

amint világok között navigál.

Hatalmára mindig úgy gondolok,

mint rettenthetetlen erőre,

amit sosem csalhatnak tőrbe

elkergetett, érdemtelen angyalok,

hiába bújnak lent angyalbőrbe.

 

Idővel a földről megfeledkezett,

így testvér a testvérrel, barát a baráttal

az ördög hajszálán is összeveszett.

Nem nyújt segítő kezet, mert háttal

áll szándékkal azért, hogy ne lássa,

mit művelnek alant farkasok, hiénák,

a gyengékben átharapva a vénát.

 

Óriási a mennybolt radarképe,

rajta számtalan azonosítatlan,

téveszme lebeg, UFO-nak látszódva

fel- és eltűnnek, ám ez is koholmány,

hisz’ soknak a széljárás kedvezett.

Helyükbe bár szállhat árnyékkormány,

de a bizalom immár örökre elveszett.

 

 

 

/  kihívás fórumban adott szavak :rettenthetetlen, elkergetett, árnyékkormány,mennybolt  /

 

II.

Sár

 

Az árnyékkormány árnyékot vet,

a hatalom fénye gyengülni látszó.

Volt akit felemelt, mást elkergetett,

mégsem állhat újra úgy a zászló,

hogy a győzelem rettenthetetlen

vágya a mennybolt égisze alatt

elfedje azt, ami menthetetlen,

s lemossa a sarat, mi ráragadt.

 

A megadott szavas fórumba kértek tőlem 10 szót, de ezúttal nem a saját kútfőt használtam,hanem szép csendben csentem 10 szót a januárban a blogokba írt különböző verseitekből... utólag is bocsánat érte:)  Hogy melyik tízet? 

Ezeket:

könnyűség, felejtett, fellobban, apály, lábnyomaink, Androméda, jácint-kék, tükrök, változtál, szilárdulni.

..és miért pont ezeket? Nos, erre a logikus női válasz: azért, mert... csak. :) Hálából megmutatom, nálam mi született belőlük, a játék kedvéért:)

Maradj

 

Add rám a könnyűség kabátját,

szélkócolt hajamban felejtett

jácint-kék virágok mohás álmát

szemedbe szilárdulni engedd.

  

Iszapba rejtett hűs lábnyomaink

lásd, apálykor felkacagnak a holdra,

idő-kagylóba zárult pillantásaink

gyöngy-kövét a dagály partra mossa.

 

Az éj balzsamos szikrákat csihol,

felettünk fellobban az Androméda,

vágyak szöknek fényhullámok alól,

hogy mibennünk leljenek otthonra.

 

Hadd törjenek szilánkosra tükrök, 

ha változtál is, úgysem mutatnák,

Fogd a kezem, maradj nekem örök

kétségek közt az egy bizonyosság.

 

 

( könnyűség, felejtett, fellobban, apály, lábnyomaink, Androméda, jácint-kék, tükrök, változtál, szilárdulni)

 

 

Obeliszkek    

 

Fölfelé mutatnak, karcsún és merészen,

mintha földi lábnyomaink lépnének az égre,

alattuk fénylő, jácint-kék víztükrök képben

hozzák el a távolt  földi közelségbe.

 

Megfejteni még ma sem könnyűség,

láthatja -e őket onnan az Androméda,

fellobban-e bennünk az elhamvadt őskép,

s ahonnan jöttünk, ott érünk majd célba?

 

Talán létünk elfelejtett bölcsője  ring

messze csillagokban.., -  de jó volna tudni!

Fejünkben itt tenger gondolat kering,

apály-dagály,  készül fénnyé szilárdulni.

 

Obeliszkek állnak a földön oly’ régen,

úgy őrzik az időt, mint néma óriások.

Te is változtál, s nem mondom, hogy én nem,

s közben ők maradtak változatlanságok.

 

 

/ 'Írjunk a megadott szavakkal' fórum  01.26./

 

Akkor is

 

Akkor is, ha nem mutatom

mindet, amit őrzök benne,

( néha magam sem tudom,

miként is nyílik e szelence?)

Nem emlékszem kristálytisztán,

de egy könnyet az örömnek,

egy mosolyt a bánatnak

mindig rejt szívtarisznyám;

és mindegy, hogy igaz-e,

ha én hiszem,  hogy megóv

engem egy fénytalizmán.

Kissé amorf, idomul hozzám,

alakot vált, mielőtt megszoknám.

Kipróbálhatod, csak bújj bele,

eltűnsz, nem talál rád senki se.

Fogódzz meg szemsugaramba,

nevess rá játszi tavaszomra,

figyeld a fényeket a falon,

terád vetítem a napom,

lengjen körül meleg selyme

akkor is, ha még tél lenne,

s akkor is, ha el vagy veszve.