Re-kreáció

Fizetésképtelenség

 

Gazdag vagyok én, minek is tagadjam,

bár nekem nincs gondom Arannyal,

 

Adyval, sem más fejedelemmel, csak igazságos

Mátyás okoz némi csalódást, ez világos,

 

felszívódik gyorsan, ha máshol akad dolga,

az én kincsestáram nála nyerő nem volna,

 

persze megértem, ő egy igazi törökverő,

ki jól odavág annak, aki bajkeverő,

 

ám magamra hagy egy balsejtelemmel:

tán mégsem a pénz, ami boldogít engem,

 

habár akadt valahány rossz napom miatta,

de mindig rájövök, hogy milyen mihaszna…

 

A szívzűr bizony más, az oka valaki más,

ki csak játszik egy szegény nincstelennel,

 

pedig gazdag vagyok, tele szerelemmel,

számlát mégsem fizethetnék e rejtelemmel…

 

Mindenért fizetni kell, - ha tetszik, ha nem-,

még a szív is csődbe jut, ha fizetésképtelen…       

 

 

(Szívzűr, rejtelemmel, valahány, kincsestáram – „Kihívás..” fórumban adott szavak felhasználásával)

 

 

 

 

Kertmesék - 3.

 

Levendulák tánca 

(Valinak ajánlom szeretettel)

 

Egy eldugott fészerből figyelem

a csendben felém áradó csodát:

lenge, kék szoknyában táncolnak

a kertben valcert a levendulák.

 

Mint egy valódi virágprimadonna,

egyik könnyedén a szél karjára lebben,

máshol talán kissé színpadias volna,

de itt, csak játszanak rendületlen.

 

A szél szolidan udvarol, ő még ad

a külsőségekre, s kedvesét felkérve

földig hajol… Virágát meghatja e bókja,

hálából tánc közben, illatát szerteszórja.

 

 

(fészerből, külsőségekre, színpadias, rendületlen - "kihívás... " fórumban adott szavak felhasználásával)

Az első 

Mennyi kíváncsi venyige

lesett ránk az első csókra várva,

bújtunk a sodronyos szőlősorok között

s kezünk mint két, riadt kis madárka

egymáshoz szállva összerebbent,

arcunk nyári láng-pírban égett,

szemünkbe édes vágy költözött,

s a lugasban titkok indás illata lengett.

Hőség volt, emlékszem, sehol egy kis huzat

megállt a szél is, és sokáig ott maradt

velünk egy romantikus délután,

ahol ketten hallgattuk a csendet,

mikor összebújtunk kicsit sután,

öleltük egymást, érezve ez örök pillanat:

szomjas ajkunk végre forrást talált

a boldog szőlővenyigék alatt…

/2017 okt 23./

 

( venyige, sodronyos, huzat, romantikus  -  "Kihívás..." fórumban megadott szavakkal)

 

 

Lopnék

  

Kincsestáram három felhő,

a negyedik majd csak felnő.

Szívzűr bajokra gyógytapasz

valahány rásimuló tavasz.

 

Április újra rejtelemmel tele,

mesélte egy csöpp madár éneke...

Lopnék tőle pár szép pillanatot,

de minek, ha mindent ajándékba adott…

 

 

(Szívzűr, rejtelemmel, valahány, kincsestáram  -  fórumban megadott szavakkal )

 

Mesélő

 

Lehunyt szeme mögött

huncut elevenség pihen,

a múltról álmodik édesdeden,

két kezét mellére kulcsolja,

gyermekszíve belesajdul,

mikor a pihés mesékből

végleg kiábrándul.

Hétmérföldes csizmából

kilóg a rongyos kapca,

vágyait az élet  már rég

laposra taposta,

 

arcán barázdát szánt a gond,

csak éjjel feledheti,

ha felragyog a kerek telihold

s a fullasztó sötétet

pazar fénye mögé rejti.

Ilyenkor elhiszi újra a meséket,

… és hogy embernek lenni jó,

féltve őrzi az aranyló képet…

Hajnali kakasszó ébreszti rá,

hogy álmodta csak a kerek Egészet.

 

 

(pihés, édesdeden, kulcsol, fullasztó, pazar, aranyló, kiábrándul, szánt, kapca, eleven  - fórumban megadott szavak felhasználásával)