Poeta2001_ blogja
Az önygilkos elégiája
Ki törődik az önygilkosokkal?
És ki löki le a híd tetejéről
őket? Visszafognák az elejétől
az előrelökőt? Biztosokkal
ki tárgyalna a nevükben? De széttör,
mint az értékes váza szokott - szar
folyam intézi el ezért, ezért köll
visszavágás; még egy kilopott hal
planktonokra, de nem büszkén; búsak
miattuk minek... átkozott újak!?
Visszaadják természet tulajdonát,
vagy a teljesen fejlett tutaj'kon át-
hajóznak? Akkor minek unalmon át-
szenvedni 's, mint falevelek hullnak???
Félreérthető epigramma
Ő jöjjön csak el a végemnek szép szeretője,
szent, vad, bús akaró, ő igazán szeretőm!
A bolond szonettje
Mikor gondokként törnek rám a gondolatok,
Mikor agyam is léthe fertőtlenítésére
Szorul, szívem ajkaimmal fölkiált az égbe
FELEDTETŐ ALVILÁGI ÖNTÉST ADJATOK!
Hazug próféta; a csönd csapódik be mellém...
A feledés máma sem győzött, csupán odafönt,
A bölcs, az, az meg bús-bátran idejött, idejött;
Látja-e mellünkön, mint mi látjuk a mellén
Jelét a vertanúságnak? A vágyaimat
Úgy rendezi, mint én a saját tárgyaimat.
Mint én a saját mondataimat, talán, talán
Jobb lesz vagyis több! Átkozott legyen, átkozott
Maradjon; örökkévalójával jöjjön halál,
Mert ő arról mauzóleumként álmodott.
Karácsonyi szonett
Társaim! Tanultunk szeretetet,
ünnepeltük is, hirdetik is
a tetteink... és? És mehet-e egy
újabb missziós útra mi kis
lelkünk, mi kis testünk a nagyvilág
nagyságába, hogy munkáját még
túl is teljesítse? Egy vad irányt
mondok; a SZERETET mását ég-
sértést elkövetve cselekedjünk,
majd a mindentudással, majd kezdünk
valamit, meg-nem-elégedés
bátorítsa a félelmet...és
mindenki tudja, hogy mi lesz, mert a
felebarátunk lesz az vagy nyert a...?!
Rosszindultú jóakarat
Úgy állt ott a mozgólépcső alján,
mint aki jobbnak tartja magát.
Jóság a szívén s rosszaság karján...
Mutatta, mint a tiszt bakának
halált s akiket sietség dajkál
s akarták, mint önygilkos halált
s akiknek nem maradhatott altáj,
dicső megváltás csak magának.
(S) ejnye illem! Ilyent látónak
főleg, mert kivétel kegyesen
végre játszott szívbillenyűmön.
Heherésző hitetlenek nyűgön
nyalakodnak, nyújtóznak kecsesen-
de, megint kopaszoknak látszódnak.