Poeta2001_ blogja

Poeta2001_•  2020. május 13. 12:23

Dalos Misi naplójából

Máma nem volt énekóra,
de kiszállt a folyosóra
és a sok szép, régi nóta,
még, ha mostan is dalolna;

ábrándoktól fáradt fülem,
már átépült, mint nagyüzem,
vezetője hírhedt türel-
metlen, mindjárt fel is tüzel'

és, mintha máris ottvolnánk,
az örökcsöngőkkel folynánk,
ahogyan azt kidobolták;
a zenének mindig tobbáv!!!

Poeta2001_•  2020. május 5. 14:19

Barnabás barátom születésnapjára

Egy igazi dal
dicsőbb dicsőítés
napodnak, de int és
dalol fiatal-

felnőtt énednek.
Szokásosnál százszor
jobban... vért varázsol;
édes értelmet!

Meg hosszúságot,
mint a kegyetlenség-
tetvetlenítés, még
sincs bosszúságod...

Hitvány hazugság;
álarc állítgatás,
sőt önámítgatás,
hogy szomorúság,

mint kedves halott
temögötted fekszik,
ez is az, hogy tetszik
ez; csak állj amott

ünnep!!! Mint jövő,
mint ismeretlen vágy
s nem kényelmetlen ágy,
mindjébe növő...

Egy igazi dal
dicsőbb dicsőítés
napodnak, de int és
dalol; fiatal

vagy még és az is
maradsz emlékezet
embereként szerep-
szintre taszatísz.

Egy igazi dal
dicsőbb dicsőítés
napodnak, mert víg és
maradni akar...

Barna barátom!
Születésnapocskád
égesse múlt mocskát,
jövő-határon

vezérként látszon
és én víggá váljak,
csak is, csak is álljak
s bánat elmásszon!

Egy igazi dal
dicsőbb dicsőítés,
tizenkettő így és
egy igazi dal.

Poeta2001_•  2020. április 14. 12:10

Biológia

Hülyeségedre kaptál kegyes egyeseket.
Okosokat ostobaként állítottad be,
tudós tanulságok nem szállítattak le,
így ölte meg, így ölted meg a rendeseket.

Mit törődtél te vágyaid valóságával,
mit mocskoltad, magyaráztad mesteredet;
mért ölted meg, mért ölted meg rendeseket,
mért nem éltél hiúságok hiúságával?

A könnyűség fertőzött meg; a változtatást
választottad... elszántság, ó, elszántság hol
maradt, ahol addig ambíció s vágy; szólj,
mintha utoljára szolnál, szűntesd álmodtatást!!!

A lélek, lázítója -lazítója- ennek
-már- őszinte őrült-őlö, hiszen, hiszen
-már!- nem az enyém ennél s hazugnak hiszem
-múltja manóit- elsőbb e-világot ellett...

Poeta2001_•  2020. március 25. 23:01

Fohászkodás

Vers, vers; te Jézus-metafora!
Ne hagy itt, ne hagyj még itt engem
sem! Ateista állat-lelkem
csupán a gyávasággal koma.

Néha talán bátorság bora
vöröslett véremben, mint szellem
szerepeltél ilyenkor jellem-
nagyságként voltam puskapora

én is jóságnak. Az út pora
azonban ott volt még a keblem
kebelén; szabadság -szerintem-
ő a ludas... legyen bús tora

hát! Lennék a szolgád, békémért
bár... Ne sújt unalmas vétségként!

Poeta2001_•  2020. március 20. 18:24

Ha...

Ha tökéletes lenne
használnék biztosítékot?
Lennék olyan vakmerő?
Most a régi borítékot
bontom föl újult jövőt
keresve. Bizonyítékot
barlangkori bánatom
miatt leltem. Hogy friss béklyót
rakjak boldogságomra
figyelem -nagyon- mit tép ott
s elkerültem. Ezt a helyt
legegyedibbnek higgyék most-
mindörökre... Sok-sok testvér
kérdi tőlem: hová mentél?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom