Poeta2001_ blogja
SzemélyesVALAMIKORI BOLDOGSÁGOM
-bánatomra-
Mint vonaton
az unalom,
hogy gondolhatom
csak s nem mondhatom,
hogy fáj, hogy tép, éget
a frázisi végek
is kicsinyek most hozzám;
mert még oceán orcám,
de medencéje, de medre
is -jaj ezért- betemetve
van... jaj az öröm is egy szellem
s erős lenne akár bú-jellem
s a megoldás, mint boldognak halál
-oly messzeségbe jár- RABLÓ TATÁR!!!
Karácsonyi szándékszerűség
Elfogadást adtam
és nagyobbat kaptam,
mert igazán nehéz,
nehezebb meghagyni,
mint elpusztíta(t)ni:
ez is szép szenvedés-
ejnye?- elfogadás
is puszta pusztulás' (!)
s ilyen-olyan öröm
és mitől ünnepibb
ünnep és mennyeibb... (?)
versviccet széttöröm.
Félreérthető epigramma
Ő jöjjön csak el a végemnek szép szeretője,
szent, vad, bús akaró, ő igazán szeretőm!
Emlék
Másaival (s) magával mendegélt,
de ők akarták hasonlítani rá,
nagy kár, hogy rosszul ült Ható Mari rá'
s, mint sérült gyermek tovább éldegélt
gondjaival; mire megértette
egyedisége egyenjogúságát
megajándékozták házával sárgát
és a gonoszság tüze égette
össze lelkes-testét, ezért tűnt a
sorsa sanyarúnak, de kihűlt az
és tényleg szent hely lett s sok összegyűlt gaz
mind kivágatott és már nem is bűn, ha
változatosság vitéze vala...
és sós sors-tavának állandó hala...
Rousseeau-nak a Vallomások olvastán
Nem ismerem igazságaid,
hát minek olvassam őket?
Vágyaim valótlanságai
fájdalomként reám törnek
s, úgy átkozlak én, ahogyan az
ellenséget szokás; irigy
is vagyok rád, haragszom is rád
te, - - -, bánat mirigy.