Poeta2001_ blogja

Társaim! Tanultunk szeretetet,
ünnepeltük is, hirdetik is
a tetteink... és? És mehet-e egy
újabb missziós útra mi kis

lelkünk, mi kis testünk a nagyvilág
nagyságába, hogy munkáját még
túl is teljesítse? Egy vad irányt
mondok; a SZERETET mását ég-

sértést elkövetve cselekedjünk,
majd a mindentudással, majd kezdünk
valamit, meg-nem-elégedés

bátorítsa a félelmet...és
mindenki tudja, hogy mi lesz, mert a
felebarátunk lesz az vagy nyert a...?!

A szívem sokkal gyarlóbb,
mert a türelmet nem jóra,
ahogyan te, hanem rosszra
használja, de te sarlót

fogtad és vágtad a gazt
az életetadó búza-
mezőig, de munkád búja
lettél és én is paraszt,

mért nem fölvilágosult
főúr, a magtára tömve
jótakarókkal, de többre

tartottam mindent, okult
szívem, jobbnak bizonyult
a majddal vagy örök pörje!?

a Csillag meg te.
Te meg a Csillag!
mindegy vagy mindegy?

a Leány meg te!
Te meg a Leány!
mindegy vagy mindegy?

a Puska meg te.
Te meg a Puska!
mindegy vagy mindegy?

az Erdő meg te.
Te meg az Erdő!
mindegy vagy mindegy?

a Madár meg te.
Te meg a Madár!
mindegy vagy mindegy?

a Kertész meg te.
Te meg a Kertész!
mindegy vagy mindegy?

Mondd hol vagy és hol
leszel, hogy jobbá
váljon jelened?

Szórakozásunk négy égtája
szórakozásunk négy vezére.
Nem hinném, hogy ezért néztünk fel
a szórakozásnak egére!

Szórakuzásunk égtájai,
szórakozásunk vezérei,
a hatalom denevérei,
a hatalom denevérei...!

Szórakozásunk szerelői,
szórakozásunk szeretői,
szórakozásunk szomorúság,
szomorúságunk mosolyódás?!

Szórakozásunk négy égtája,
szórakozásunk négy vezére.
Miért néztünk, miért néztünk fel
a szórakazásnak egére?

Az én nótám nem szakadhat félbe,

mert az egynek kettőkor lesz vége.

Bosszú bimbódzik szürke sziklából,

azután szűk helyeken téblábol...

Sőt szürke lesz eme nóta, mint a

többi és nő és forog a hinta.

Állomások, hogy még jobban, hogy még

jobban; számuk csak nem, csak nem fogy; mért?

Úgy száguld a hinta, mint az élet;

valóságokként jönnek remények-

előre vagy hátra és az utas-

sereg megmondja melyik a ludas...

Melyik a jó, melyik a haláli,

melyiket kellene (nem) csodálni...

Csak én menekülnék a hintából?

Nem menekülnék Főnök Pistától!

Nénik és bácsik keserűsége

menekül végbe, menekül szépbe.

Ez az én nótám, sőt a bánatom

rám ragadt, mint a ronda rágalom;

egyediségtelenségem hozzá

kiált, csinálja, csinálja rommá!

Bátortalan komolytalan vagyok,

viszont vörös folt nékem nem ragyog...

Ez az én nótám, ez az én végem;

nem hiába hal meg éneklésem!?