Poeta2001_ blogja

Nem akar az ember nem szolgálni,
akár szükséges rosszként is hajlandó
tudni rólad, majd elkezd bóklászni
utánad és rájön nem csak hallandó...

hatalom éhgés is a korbács ni;
vágyszekerünk tényleg s mégis hajdan ló,
majdani lovacskának forgács si,
ahogy addig jónál volt baj kandó,

úgy mostan V43 ezek
bé be főleg, hogy a lálek a főleg,
te undorító isten-önzés főzet

személyem szentéjére tett kezek
s a távozás is túl nagy áldás néked...
s az átkozás is adja néked vértet.

Elfogadást adtam
és nagyobbat kaptam,
mert igazán nehéz,

nehezebb meghagyni,
mint elpusztíta(t)ni:
ez is szép szenvedés-

ejnye?- elfogadás
is puszta pusztulás' (!)
s ilyen-olyan öröm

és mitől ünnepibb
ünnep és mennyeibb... (?)
versviccet széttöröm.

Bűneim Bábeljét
lerombolom érted.
És másképpen szerzek
-de miképpen?- érmet!

A romjain biztos
nyílnak majd virágok,
vágyaidra végt'len-
érőkként vigyázok...

Tán pár nap-kalásszem
is, majd hullani fog!!!
's ezüstös, bűnös hold
nem föl bukkani fog.

Tábortűz lobogás't
látok még. Hatalmas
közösség körötte,
hogy nincs közte aljas.

Olyan sok jót tetttél velünk;
elég-e a köszönetünk?
S, mivel hogy mást nem tehetünk,
inkább nem is kételkedünk?

Ki törődik az önygilkosokkal?
És ki löki le a híd tetejéről
őket? Visszafognák az elejétől
az előrelökőt? Biztosokkal

ki tárgyalna a nevükben? De széttör,
mint az értékes váza szokott - szar
folyam intézi el ezért, ezért köll
visszavágás; még egy kilopott hal

planktonokra, de nem büszkén; búsak
miattuk minek... átkozott újak!?
Visszaadják természet tulajdonát,

vagy a teljesen fejlett tutaj'kon át-
hajóznak? Akkor minek unalmon át-
szenvedni 's, mint falevelek hullnak???