Paga blogja

Paga•  2017. november 11. 14:07

IGAZ MESE - KI ISMERI (ŐKET)?

Az alábbi "mese" - én irtam -  igaz történeten alapul, aki rájuk ismer, jól jegyezze meg, nehogy a csapdájukba  kerüljön!

AKI FELISMERI ŐKET, TUDJA, HOGY CSALÓK! 

MESE HANITÁRÓL ÉS KISZIRENRŐL

Hol volt, hol nem volt, valamikor abban a régi világban, mikor még császárok, királyok uralkodtak, és a fák is az égig értek, volt egyszer egy szegény özvegyasszony. Neki meg volt egy lánya. Az özvegyasszonyt Kiszirennek, a lányát Hanitának hívták. Még az is lehet, hogy Japánországból valók voltak, vagy Mongóliából, nem tudom, nekem is csak így mesélték.

Éltek-éldegéltek messzi az ország szélénél, ahonnan már el lehetett látni a szomszéd országba is, de hát akárhogy igyekeztek, nem tudtak megélni. Így aztán elindultak világgá, szerencsét próbálni.

Ahogy mentek-mendegéltek hetedhét határon keresztül, mindig találtak valakit, aki befogadja őket, ad nekik egy tál meleg lencselevest, meg egy takarót, friss szalmát a pajtában, a lovak vagy a tehenek mellett. Így aztán el is jutottak a király városáig. Ott bementek a vásárba, láttak sok díszes holmit, csecsebecsét, meg finomabbnál finomabb ételeket, italokat. A kereskedők jószívűek voltak, megkínálták őket, jól is laktak.

Mikor rájuk esteledett, elkezdtek szállást keresni, mert hát a király városában nem volt pajta, meg istálló, ahol korábban megszálltak.  Be is kopogtak több helyre, de hát nem nyitottak nekik ajtót.

Egyszer csak egy takaros kis kunyhóhoz érkeztek, a város szélén. Már nagyon elfáradtak. Bekopogtak, és egy vén öregasszony nyitott nekik ajtót.

-        Adjon Isten, öreganyám! Tudna nekünk szállást adni egy éjszakára? Megfizetnénk, csak már legyen fedél a fejünk fölött, egész nap lejártuk a lábunkat, és sehol sem engedtek be bennünket, - mondta Hanita, az anyja meg csendben sírdogált mögötte.

-        Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert már rég kővé változtattalak volna, látod ott a kerítés mellett azt a sok követ? Azok mind csúnya vén szipirtyónak neveztek, azóta bánhatják a dolgot.

-        Kedves öreganyám, megszállhatnánk itt pár éjszakára, megfizetnénk érte szívesen. Mi is akarunk venni itt egy kis házat, de nem tudunk keresni sem, ha nincs hol laknunk.

-        Nem bánom, bejöhettek. Nekem nem messze innen lakik a néném, 3 napra meglátogatom, mert itt 3 nap egy esztendő, aztán majd visszajövök. 100 ezüstdénár egy napra a bérlet, de kell kanyució is, 200 ezüstdénár (vagy 1 aranyforint), aztán meg majd elszámolunk, mennyi fát égettetek el a kemencében.

-        Jól van öreganyám, itt a 100 ezüsdénár. De nincs nálunk annyi kanyució, mert a házat kell  lefoglalózni, hadd adjunk csak 50 ezüstdénárt. Kipótoljuk mi azt a végén, majd meglássa!

-        No jól van, látom rendes asszonynépek vagytok, maradjatok csak itt nyugodtan. De 3 nap múlva visszajövök, és addigra találjatok más házat, mert utána mennetek kell, itt 3 nap egy esztendő, megmondtam.

-        Jaj, már hogyne mennénk! – mondta Kisziren, a lány anyja. Megvesszük a kis házat, és Hanita majd a király udvarában fog dolgozni, mert sok országot bejárt, és beszél sok nyelveket. A királynak szüksége van oda-vissza fordításra, mikor jönnek az idegen országbeli követek, királyok, grófok. Sok pénzt fog keresni, kifizeti majd a váltót is a házra.

-        Hát nem bánom – mosolyodott el az öregasszony, és eszébe jutottak az ő fiatal évei is, amikor idegen országokban járt, és még nem volt takaros kis kunyhója.

Az öregasszony átvette a 150 ezüstdénárt, és összeszedte kis batyuba a legszükségesebb holmijait, aztán útnak indult, hogy még sötétedés előtt odaérjen a nővére házához. Szerencsére csak 3 óra járóföldre lakott a nővére. Szerencsésen meg is érkezett, elmesélte a nővérének, hogy járt. A nővére a fejét ingatta, hogy nem jól cselekedett, de ő nem vette szívére a dolgot. A 150 ezüsdénárból adott 50 ezüstdénárt a nővérének, így aztán ettek-ittak, mulatoztak 3 napig. No, de nézzük meg, mit csinált ezalatt anya és lánya a kunyhóban?

Hanita és Kisziren   szépen elrendezkedtek a takaros kis kunyhóban. Tüzet raktak, megmosakodtak egy lavór vízben, aztán a batyuból még elővették azt a 2 hamuba sült pogácsát, amit a vásárban kaptak, és ittak is rá egy nyelet bort, mert azt is hoztak a vásárból. Aztán lefeküdtek, és jóízűen elaludtak.

Másnap Hanita elment a király várába, de nem tudjuk mit végzett, nem mondta el, még az anyjának se. De azért hozott pár ajándékba kapott hamuba sült pogácsát, meg egy kis bort. Azt mind megették, megitták. Hanita este összekuporodott a kemencepadkán, majd aludni tértek. Így ment ez nap, mint nap. De hát hamar eltelt a 3 nap, ami, ugye, pont egy esztendő volt arrafelé.

 Az öregasszony jött vissza, mert hát vendégnek jó lenni, de ő tudta, mi az illem, nem akart sokáig a nővére nyakán élősködni, így időben hazaindult.

Mikor hazaért, bekopogott illendően, mert azt tanulta még az öreganyjától, hogy kopogni kell akkor is, ha a saját lakásában mások vannak, hogy ne zavarja a nyugalmukat.

Kopogott egyszer, kopogott kétszer. Semmi. Aztán csendesen megszólalt:

-        Kedveskéim! Én vagyok az, az öreganyó! Visszajöttem, engedjetek be!

-        Jól van, bejöhetsz, mondta Kisziren, a lány anyja, és kinyitotta a két lakatra bezárt ajtót.

Mikor bement, látta, hogy Hanita a kemencepadkán ül, és nagyon köhécsel. Meg is kérdezte:

-        Hát téged mi lelt, édes lyányom? Csak nem valami tüdőkórságod van?

-        Ne is mondja öreganyám. A kéményét ki kellett volna tisztítani, mert mikor idejöttünk, akkor begyújtottunk a kemencébe, aztán a sok füst meg mind visszajött, és rárakódott a tüdőm csúcsára, azóta is így köhögök. Még külhoni orvost is küldött a király, hogy meggyógyítson.

-        Jaj, szegénykém, hát hogyan segíthetnék rajtad?

-        Rajtam már sehogy, mert a sok fordítási munkát  mind elvesztettem, a király mérges is volt nagyon, mert nem értette a követek beszédjét. Azt mondta, fejét véteti annak, aki ezt okozta nekem. Mert a király nagyon igazságos.

-        Jaj, jaj, szegény fejemnek! – siránkozott az öregasszony. De mit tudnék tenni, hogy ne vetesse a fejemet a király?

-        Hát abban tudnék segíteni! -  mondta Hanita, a lány. Sok veszteségem lett emiatt, így nem tudjuk kifizetni a 3 napi bérletet, de még a kettőt se. És még lehet, hogy nekem külhoni kezelésekre kell járnom, annyira megbetegedtem.

-        Akkor mit tegyek, édes lányom? Adjam vissza a kanyuciót?

-        Hát engedjen még bennünket itt lakni, ameddig meg nem gyógyulok, vagy fizesse ki a külhoni kezeléseket, amik nagyon sokba kerülnek. Azt mondta a külhoni orvos, hogy 100 aranyforintból talán kijön egy ilyen kezelés.

-        Jaj, édes lányom, az nagyon sok, még nem is láttam annyi pénzt egyszerre, talán még a királynak sincs annyi ! Nincs nekem pénzem, csak ez a kis kunyhó. Akkor inkább maradjatok itt, és én majd visszamegyek a nővéremhez addig. Remélem, hamarosan meggyógyulsz, édes lyányom! Csak mondd meg a királynak, hogy ne bántsa árva életemet!

-        Megmondom neki öreganyám! Látja, tudja maga, hogyan kell beszélni. Majd küldünk postagalambot magához, ha visszajöhet, addig meg csak maradjon nyugton, mert nekem nyugalom kell a gyógyuláshoz. Ha sokat zavarna, hívom a katonákat, és viszik a királyhoz, tömlöcbe vetik.

-        Jaj, jaj, csak azt ne! Hát én már bele is halnék a tömlöcben. Nem zavarlak én benneteket, éljetek csak nyugodtan.

Így is lett. Az öregasszony nagy búsan búcsút intett az élete verejtékével megszerzett, takaros kis kunyhójának, és fejét lehajtva elindult a nővére háza felé.

Úgy sírt keservesen fájdalmában, hogy a patakban folyó könnyeiből keletkezett az Ipoly, a Zagyva, az Amazonas, meg a Mississippi.

 

ELSŐ BEFEJEZÉS (Hol itt az igazság?)

Aztán sokáig nem hallottunk az öregasszonyról, talán már meg is halt a nővérével együtt, Hanita és Kisziren pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak - az anyóka kunyhójában.

Itt a mese vége, aki nem hiszi, járjon utána!

(Azt már csak mondták nekem is, hogy ez nem Mátyás király idejében történt, mert Mátyás nem engedte volna, hogy szegény öregasszony igazságtalanul elveszítse az élete verejtékével megszerzett kis kunyhóját, és biztosan máglyára vettette volna Hanitát és Kiszirent, akik kisemmizték a jószívű, kedves öreganyót.)

MÁSODIK BEFEJEZÉS: (Mátyás, AZ IGAZSÁGOS – BÁRCSAK MOST IS ÉLNE !!!)

Egyszer csak Mátyás király felkerekedett, és álruhában elment a nép közé, szegény vándornak öltözött. El is vetődött az öreganyó nénjének házába. Szívesen vendégül látták, adtak neki egy lavór vizet, lemoshatta az út porát, aztán megvacsorált jó paszulyfőzelékkel, meg adtak neki egri bort is, mert onnan valósiak voltak, és kaptak a rokonoktól. Mátyás meg is kérdezte:

-        Kedves öreganyók, hogy éltek ti itt ilyen szűkösen ketten? Én is alig tudtam leülni, mégis szívesen láttatok, hát mondjátok el, ha valami bajotok van? Én sok országot bejártam, sok mindent láttam, hátha tudok segíteni!

-        Ne is mondja, édes fiam, hogy jártunk, kezdi az idősebb. A húgom befogadott 2 asszonyszemélyt a kis kunyhójába 3 napra, de azok azóta is benne laknak, és megfenyegették, hogy a király fejét véteti a testvéremnek, mert megbetegítette őket.

-        Hát én is jártam már a királynál, mert sok nyelveket beszélek, és a király szereti fogadni a külhoni követeket, de nem beszéli a nyelvüket, ezért kell neki a segítség, oda-vissza fordítani, mit beszélnek. Forgolódtam én is a külhoni úri népek körül, a király adott is szép ruhát, hogy azt higgyék, én is nemesember vagyok. De aztán eljöttem, mert errefelé volt dolgom.

-        Jaj, kedves fiam! Éppen ezt mondta Hanita is, mert így hívták a lányt, aki odaköltözött, ő is ezt csinálja a királynak, a fordításokat. Csak berekedt, és nem tudott fordítani, ezért mondta a király, hogy fejemet véteti.

-        Hát majd, ha megint arra járok, beszélek a királlyal, hogy adjon kegyelmet magának! Aztán hátha találkozok ezzel a szép Hanitával is. Ha meggyógyult, akkor küldöm a postagalambot a király várából, hogy visszaköltözhet, ha kedve tartja.

Nagyon megköszönték a vándornak ezt a szép beszédet, és finom tollyúval teletömött párnára fektették, a legjobb nyoszolyát adták neki, ők meg kinn aludtak a pitvarban.

Reggel a vándor illendően elköszönt:

-        Isten velük, kedves öreganyók. Majd még hallanak felőlem!

-        Isten veled, édes fiam ! Járj szerencsével utadon!

Mátyás, mert ő volt a vándor, mikor hazaért a palotába, rögtön hívatta a fő udvarmesterét:

-        Kedves udvarmesterem, nézzél már utána, van-e itt az udvarban egy Hanita nevű asszonyszemély, aki jól bírja az idegen nyelveket? Én nem emlékszem rá, de lehet, hogy tévedek, sokan megfordulnak itt, külhonból is, ez is valami idegen szerzet lehetett.

-        Uram, királyom azonnal utánanézek ! – mondta a fő udvarmester.

Az udvarmester hívatta az udvari hoppmestereket, és megnézte a szerződési könyveket is. Sehol sem találta a nyomát ilyen nevű cselédnek, vagy úrihölgynek.

Visszament a királyhoz:

-        Uram, királyom, nem találtunk ilyen asszonyszemélyt, se égen, se földön, de még a szerződési könyvekben sem.

-        Köszönöm, kedves szolgám! – ezzel Mátyás útjára bocsátotta.

Éktelen haragra gerjedt a király, hogy az ő nevével visszaéltek, és csalásra használták a királyi igazságszolgáltatást. Rögtön hívatta a Fekete Sereg vezérét:

-        Drága vezérem, nyergeltess fel 10 huszárt, vágtassanak körbe a királyi városban, és hozzák elém a Hanita és Kisziren nevű asszonyszemélyeket. Ha megtaláljátok, verjétek vasra őket, úgy hozzátok ide!

-        Parancsodra, Uram-királyom!

A katonák végig járták a házakat, meg is találták a két gonosz szipirtyót, vasra verték őket, és a király elé vitték:

-        Mit tudtok felhozni a mentségetekre? - kérdezte a király.

-        Jaj, édes királyom, életem, halálom, kezedbe ajánlom, - sírdogált Hanita, - nem akartunk mi semmi rosszat, csak a nénike olyan kedvesen odaadta azt a házat, hogy nem volt szívünk visszautasítani. Ő már nem akart egyedül lakni, sok fát kellett volna elégetnie a télen, ezért ment a nővéréhez lakni. Mi rendesen fizettünk neki a szállásért, de hát nem akart visszajönni.

-        No, ezt én máshogy hallottam – mondta a király. Gonosz módon megfenyegettétek az anyókát, az én nevemet megcsúfolva, igazságosságomat megszégyenítve, és elüldöztétek a saját házából.

Ezért máglyán lesztek elégetve, hogy hírmondótok se maradjon. Az íródeákom pedig megírja ezt a történetet, hogy soha többé ebben az országban ne merészeljen senki ilyen álnoksághoz folyamodni.

-        Kegyelem, édes királyom! Nem tettünk mi semmi rosszat! – sikítozott a két máglyára ítélt.

De Mátyás intett a katonáknak, akik a tömlöcbe vetették őket.

Másnap kalodába zárták őket a budai vár főterén, sok nép nézte, aztán kérdezgették a katonákat:

-        Kik ezek a fehérszemélyek? Miért vannak kalodában? Mit követtek el?

-        nem mondhatjuk meg, de megtudjátok hamarosan – válaszolták a katonák.

 

Harmadnapra nagy máglyákat raktak, aztán ott nyilvánosan elégették őket.  Végül mégiscsak a füst okozta a vesztüket, csak nem úgy, ahogy ők gondolták.

A király elküldte, ígérete szerint a postagalambot az anyókákhoz a hírrel, hogy a fiatalabbik visszaköltözhet a kunyhójába, de nemcsak azt tette, hanem küldött nekik egy zsák aranyat is a legkedvesebb szolgájával, hogy most már ne szűkölködjenek, hanem vígan éljenek életük végéig, és tudják meg, tartsák az eszükben, hogy Mátyás király mindig igazságot tesz.

 

Az íródeák megírta a történetet, aztán a király parancsba adta, hogy minden kisbíró dobolja ki az országban mi történt, és hogy Mátyás király igazságot szolgáltat, bárhol is történjen álnokság, hazugság, csalás az országban.

 

Innen hallotta ezt a történetet az én öregapám öregapja is, aki aztán nemzedékről nemzedékre mesélte, és most már Ti is tudjátok, adjátok tovább!

 

2017. november 11.

 

 

 

 

 

Paga•  2017. május 27. 21:09

III.MOHORAI POET TALÁLKOZÓ - VIDEÓK

A műsort 2 részletben lehet megnézni:

1. rész - Felolvasások - a résztvevők versei

https://www.youtube.com/watch?v=Jjl5cJBAdow 

2. rész - A Tormay Cecile Irodalmi Társaság műsora + plusz egy kis táncos rész
https://youtu.be/2HgFpWCdpI4

Remélem, tetszik majd!
Üdv
Paga

Paga•  2017. május 21. 15:23

III.MOHORAI POET TALÁLKOZÓ - KÉPEK

Paga•  2017. április 14. 15:03

KERESZTÚTI IMA

Keresztúti ima

 

Via Dolorosa,

Krisztus keresztútja,

Uram, irgalmazz!

 

Halálos ítélet,

Beteljesült élet.

Krisztus, kegyelmezz!

 

Háromszor elestél,

De mindig felkeltél.

Adj nekünk erőt!

 

Cirénei Simon,

Kereszt a válladon.

Áldott e teher!

 

Veronika-kendő:

Könnyet, s vért megőrző.

Szent Fiad arca!

 

Fájdalmas Szűzanya,

Fiát veszni látja.

Könyörögj értünk!

 

Keresztre feszíték,

Kilehelé lelkét!

Megváltásunkra!

 

Légy hű mindhalálig,

A kereszthalálig.

Jézus így tette!


Budapest, 2017.04.14.15.00


Éppen most halt meg Krisztus a kereszten (Nagypéntek, 15 órakor). A Megváltás órája.



Paga•  2017. április 11. 21:43

A KÖLTÉSZET NAPJÁRA - EZT 22 ÉVESEN IRTAM

József Attila emléke előtt egy régi születésnapi versemmel tisztelgek:

 

       22 évesen

 

Ifjúkorom bágyadt delén

Huszonkét éves lettem én,

 

Huszonkét évem itt hagyom,

kutassa más: csak lom-halom.

 

Ködbe bukott út, kit érdekel?

Bennem zeng tovább, ami kell.

 

Nézem elhagyott múltamat,

Mindig átlépem magamat.

 

Bárhogy vágyódom, idegen,

S nem ölel, már csak hidegen.

 

Kétes jövőért eladom

Megélt örömöm, s bánatom.

 

A jelen? Mindig csak pillanat,

Ránézek: s már csak múlt marad.

 

S bárha minden ily szaggatott,

Szakadék fölött járhatok

 

Hídon, amely csak visz, s vezet:

Nem tudom, hová érkezek:

 

Ha te velem vagy, s két kezed

Féltőn megőrzi lelkemet,

 

Szivárványívként átfeszül,

Mi sikerülhet, az sikerül,

 

Tisztító tűz vagy te nekem,

Csak benned égve létezem.

 

1992.december 13.




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom