Paga blogja

Szomorú dolog a halál, főleg így Újév küszöbén! Két éve, éppen ilyenkor távozott el anyósom, a szeretett nagymama, "Évi mami" az élők sorából - nagy hirtelenséggel - váratlanul. Csak 2 hónapra tudta élvezni a család, az unokák közelségét, miután felköltöztettük Budapestre.

Az ő emlékére írtam ezt kis a verset tegnap, január 9-én, halála 2. évfordulóján (remélem, majd a Poet-ra is felkerül):

        Évfordulóra

- Évi maminak - 

Két éve elmentél,

Sír egyetlen lányod,

Bennünket szerettél,

Fáj nekünk hiányod.

Most hetvenhét lennél: 

Élhetnél közöttünk,

Mindig sütnél-főznél:

Ebédelni jöttünk!

A sírodnál állva

Átjár a sarki fagy,

A szívünkbe zárva, 

Mégis oly messze vagy!

Budapest, 2017. január 9.

 

 

Az Apple vezérének utolsó szavai: “Egyetlen dolog van, amit nem találhatunk meg, ha elvesztettük, az ÉLETET…”

 

 

Steve Jobs, a világ egyik leggazdagabb embere, az Apple vállalat alapítója és vezetője 5 éve halt meg. Utolsó szavai azóta bejárták a világot.

Vajon a régóta ismert “közhely”, hogy a “pénz nem boldogít” mégis igaz lenne?

“Az üzleti világban elértem a siker csúcsát. Mások szemében az életem maga siker megtestesítője.

Ugyanakkor, a munkától eltekintve, kevés örömöm van. A legvégén a vagyon csak egy olyan tény, amihez ugyanúgy hozzászokunk.

Ebben a pillanatban, a betegágyon fekve és visszaemlékezve az életemre, felismerem, hogy mindaz a gazdagság és elismerés, amire annyira büszke voltam, elhalványul és jelentéktelenné válik, ahogy egyre közeledik a halál.

A sötétségben látom az életben tartó gépek zöld fényeit és hallom a búgó hangjukat, egyre közelebb érzem a halált.

Most már tudom, amikor elegendő vagyont halmoztunk fel, mely élethosszig kitart, más dolgokat kellene keresnünk, amelyeknek nincs köze a vagyonhoz.

Valami sokkal fontosabbat:

Talán kapcsolatokat, talán művészetet, talán fiatalabb korunk álmait…

A vagyon folyamatos üldözése csak egy önmagából kifordult személyt hoz létre belőlünk, amilyen én is vagyok.

Isten adta képességünk érezni mindenki szívében a szeretetet, nem pedig a vagyon által előidézett illúziókat.

Az életem során megszerzett vagyont nem vihetem magammal.

Amit magammal vihetek, az csak a szeretet által kiváltott emlékek.

Ez az igazi gazdagság, mely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad.

A szeretet ezer mérföldeket képes utazni. Az életben nincsenek határok. Menj, ahova akarsz. Érd el a magasságot, amit el akarsz érni. Minden ott van a szívedben és a kezeidben.

Melyik a világ legdrágább ágya? – A beteg ágya.
Alkalmazhatsz valakit, hogy vezessen helyetted, csináljon neked pénzt, de nem vehetsz rá senkit, hogy viselje el a betegségedet helyetted.

Az anyagi dolgokat megtalálhatjuk, ha elvesznek. Egyetlen dolog van, amit nem találhatunk meg, ha elvesztettük – az Életet.

Amikor valaki bemegy a műtőszobába, észreveszi, hogy van egy könyv, aminek az olvasását még nem fejezte be – “Az egészséges élet könyve”.

Bármely szakaszában is vagyunk pillanatnyilag az életünknek, egyszer majd szembesülünk azzal a nappal, amikor behúzzák a függönyt.

Gondosan őrizd a szeretetet a családodért, a szeretetet a házastársadért, a szeretetet a barátaidért…

Bánj jól magaddal. Törődj másokkal!”

Talán Karácsony misztériuma előtt még inkább igaznak mutatkoznak eme rendkívüli elme utolsó rezdülései.

 

Az öreg erdei manó története (Marci fiam meséje)

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú kismalac túr, de még azon is túl, volt egy szép nagy hegy. Annak a magas hegynek a tetején, egy sziklába vájt barlangban, volt egy kicsike ágyikó. Abban az ágyban szundikált egy icike-picike öreg manó, és ezt a manót úgy hívták, hogy Ősz Szakáll.

 

Mit gondoltok, miért hívták Ősz Szakállnak?  Hát azért, mert már nagyon ősz volt a szakálla, de nem csak azért, hanem azért is, mert ő egész évben alszik, kivéve ősszel. Amikor az ősz első napján felébred, pár óráig nyújtózkodik, utána belebújik jetiszőrös kabátjába, és elindul a hegy lábához: mindenféle magvakat, gombákat és különféle apró táplálékokat gyűjtögetni. Bizony neki az ősz végére sokat kell ennie, mert ha a háromnegyed éves alvás közben éhes lesz, akkor felébred, és megborul az időérzéke. Nagyon fáradt lesz, és nem lesz ereje táplálékot gyűjteni magának.

 

   Egyik nap egy nagy vihar kerekedett, az összes fáról lefújta a száraz leveleket, amelyek teljesen beborították azt a keskeny ösvényt, ahol le szokott bandukolni. Amikor másnap elindult, nem találta meg a megszokott ösvényt, ezért egy másik úton indult el lefelé. Ment, mendegélt, kezdett esteledni, de még mindig nem ért le a hegy aljára. Nagyon megijedt, hogy eltévedt.

 

   Egyszer csak valami pislákoló fényt látott a sűrű erdő fái közt. El is indult arrafelé. Nemsokára kiért egy kis tisztásra, ahol állt egy ütött-kopott, nádfedeles házikó, ennek az ablakából világított ki egy gyertya.  Odament a házikó ajtaja elé, és bekopogott.  Ahogy kinyílt az ajtó, a manó illedelmesen köszönt:

-      - Jó napot, öreganyám! – mert látta, hogy valami idős, ráncos asszonyféle nyitott ajtót.

-     -  Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, különben már rég csúf varangyos békává varázsoltalak volna – mondta az öreg boszorkány, majd folytatta:

-     És te hogy kerülsz ide, ahol a madár se jár?

-          - Én csak élelmet indultam el keresni, de a sűrű erdőben nagyon eltévedtem, és ide keveredtem. Kedves öreganyó, meg tudod-e mondani, hogyan jutok le a hegy aljába, ahol azok a finom csipkebogyók teremnek?

-    -  Kedves öregapó, látom, már nagyon fáradt vagy. Kerülj beljebb, adok szállást éjszakára, és majd reggel elmondom neked, hogyan találsz oda.

 

Így is lett. A boszorkány megvendégelte az öreg manót finom vacsorával, aztán megágyazott neki a kemencepadkán. Adott neki egy nagy párnát és takarót is. Azután mindketten aludni tértek.

Kora reggel felkeltek, és az öreganyó elmondta az útvonalat, majd adott egy varázsbotot a manónak, hogy át tudjon gázolni a varázsfolyón, ami egy nagy akadály lesz útközben. Emellé adott egy üres kancsót is neki, hogy a segítségért (és a botért) cserébe merítsen neki vizet a varázsfolyóból, mert attól meg szokott fiatalodni. Csak ő már öreg, és nem bírna egyedül lemenni.

 

Így is tett az öreg manó: átgázolt a bot segítségével a varázsfolyón, megtalálta szép csipkebokrokat, ahol teletömte a zsákját finomabbnál finomabb csemegével, majd visszafelé telemerítette a kancsót a varázsfolyóban. Bekopogott az ütött-kopott kis házba, és odaadta a boszorkánynak a kancsó vizet, és a varázsbotot is. A boszorkány visszaadta neki a botot, hogy tartsa meg, hátha megint eltéved, és nem fog tudni átmenni a folyón. Az öreg manó megköszönte, és - a varázsbot segítségével - hipp-hopp, gyorsan otthon termett a meleg kis barlangjában. Jól belakmározott a finom eleségből, csipkebogyókból, majd összekucorodott a kicsi ágyikójában, és jóízűen elaludt.

 

Ha a manó el nem aludt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle!

2016. október 23.

 

Ebből a történetből írtam a "Manómese Ősz Szakállról" című verset, amely hamarosan meg fog jelenni a verseim között.

 

 

2 hozzászólás

• Gyerekeknek
• Novella

Kedves Poet-tagok!


A vecsési találkozó színpadi előadásáról készítettem egy videót, amely a következő linken tekinthető meg/tölthető le.

https://www.youtube.com/watch?v=wEVsIlww_L0

Ha esetleg nem működne a link, jelezzetek vissza! 


Megjegyzés: a 2. rész eleje lemaradt, sajnos (Vali előadásából pár perc), de a felolvasások mind megvannak.


Jó szórakozást kívánok hozzá!


Üdv Paga

J.Szeles: A Dove's Death

/modern ballad/

 

I drove in the morning

slowly on the road,

and there was walking

a little, pretty dove.

 

I hoped as I 'd reach her

she would fly away.

I came near and nearer

but she still remained.

 

I couldn't believe my eyes

when she  danced around

feeling how the life nice

in such a dirty ground.

 

A few moments later

no time left to stop

I tried the middle took her

to keep a tiny hope.

 

When she was underneath

I just heard a strike,

As I looked towards there

She  struggled behind.

 

It pains me to know that

I caused if she died.

I wish she hadn't suffered so much,

and lived in the sky.

 

When I drive along that

busy , dirty road

I always will remember

how  nice she  was.

 

J.Szeles, 1994.03.23.  

Ezt a verset angol tudásom fejlesztése céljából írtam, egy valós, vagy elképzelt élmény alapján. Ha valakinek kedve szottyanna lefordítani, szívesen veszem. Én csak angolul írtam meg akkor.