A KÖLTÉSZET NAPJÁRA - EZT 22 ÉVESEN IRTAM

József Attila emléke előtt egy régi születésnapi versemmel tisztelgek:

 

       22 évesen

 

Ifjúkorom bágyadt delén

Huszonkét éves lettem én,

 

Huszonkét évem itt hagyom,

kutassa más: csak lom-halom.

 

Ködbe bukott út, kit érdekel?

Bennem zeng tovább, ami kell.

 

Nézem elhagyott múltamat,

Mindig átlépem magamat.

 

Bárhogy vágyódom, idegen,

S nem ölel, már csak hidegen.

 

Kétes jövőért eladom

Megélt örömöm, s bánatom.

 

A jelen? Mindig csak pillanat,

Ránézek: s már csak múlt marad.

 

S bárha minden ily szaggatott,

Szakadék fölött járhatok

 

Hídon, amely csak visz, s vezet:

Nem tudom, hová érkezek:

 

Ha te velem vagy, s két kezed

Féltőn megőrzi lelkemet,

 

Szivárványívként átfeszül,

Mi sikerülhet, az sikerül,

 

Tisztító tűz vagy te nekem,

Csak benned égve létezem.

 

1992.december 13.