Paga blogja
ZeneGOETHE A ZENÉRŐL
„Aki nem szereti a zenét, nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék; aki szereti, félember; s aki műveli is, az az egész ember" – mondta a hetvenkilenc éves Goethe 1828-ban egy látogatójának.
Goethe igencsak szigorú elveket fogalmazott meg a versei megzenésítésével kapcsolatosan: kiemelte, hogy a vers ritmusának (hosszú és rövid szótagok), valamint hangsúlyainak nem szabad sérülnie a megzenésítés által.
Ennek ellenére Franz Schubertet szinte említésre méltó zeneszerzőnek se vette, pedig Schubert nagy tisztelője volt, és az Erlkönig (a Lidérckirály) című versét is ő zenésítette meg (https://www.youtube.com/watch?v=JuG7Y6wiPL8 Dietrich Fischer-Dieskau), maradandóan. S tudjuk, Schubert igencsak értett a dalokhoz.
Mivel hosszú élete a Bach utáni preklasszikától a romantika kezdetéig terjedt, -maga is zongorázott és csellózott - és volt módja Haydn, Mozart és Beethoven muzsikáját is hallgatni, és a csodagyerek Felix Mendelssohn adott neki zenetörténeti leckéket, nem csoda, hogy 79 éves korában a fenti kijelentést tette.
(Forrás: Bartók rádió hallgatás....)
Lám-lám, sokszor a géniusz sem ismerik fel a másik géniuszát, aki pedig felismeri az övét ! Ez sem egy elhanyagolható tanulsága a fentieknek.
Nektek pedig az a tanulság, ha verset írtok, és megzenésítitek, vagy hagyjátok megzenésíteni, akkor legyetek következetesek, ne engedjétek, hogy elvesszen a vers esszenciája, lüktetése, szívdobbanása.
Még egy tanulság: nézzétek meg az opera librettókat, melyik állná meg egy prózai színpadon a szigorú kritikát? A zene viszont egekbe repíti még az oly együgyű történetet is.
Erre mondom én, hogy a zene és a költészet együtt mennyekbe emelhet, s ki tudja, melyik szárnya az erősebb?
Chopin Esz-dúr noktürn - éjszakára
Ezt a Chopin noktürnt küldöm most, mint "éjszakai dalt". Én ezt először hegedülni tanultam, átiratban, aztán rájöttem, hogy zongorán, eredetiben sokkal szebb. Olyan, mint az élet, az első fele vidámabb, mozgalmasabb, a 2 p 40 mp utáni moll-dúr téma kicsit szomorkásabb ( mégis: csak ezután jut a csúcsra a zene) - végig gyönyörű, simogat, mint az édesanya a gyermekét, altatáskor. Szép álmokat!