Paga blogja

Sárga

Tavaszi álom. Szellők ölén ringó, 
Puha rétek andalító mámora, 
Mesevilágban tündérek hona, 
Elborult elmét tépő flamingó.

Piros

Spriccelő vér, csupa dinamika. 
Haláltáncát járó nyíló-sebű bika. 
Húsos-puha ajkak megránduló vágya, 
Emberi gonoszság termékeny nászágya.

Zöld

Nyugodtság. Lassan gördülő, fényes harmónia. 
Élet-teljességünk boldog katarzisa. 
Hullámzó fenyvesben rád boruló illat, 
Szemed sugarával kacérkodó csillag.

Fehér

Szűzies. Rejtett tökéletessége elvész, 
Mihelyt érintésed megérzi. Ha elmész, 
Egekbe nyúló csúcsokon lelheted dobogva, 
Vagy csendes kápolna padjain zokogva.

Fekete

Szomorú. Csendben elmenők 
Emléke, életet remegtető temetők. 
Titokzatos, hisz örök titkot leng körül, 
Lehet bársonyos: neki senki sem örül.

Kék

Végtelen messzeség. Feléd idézi a nyári ég 
Szélesen olvadó, gömbölyű ragyogását, 
Csobbanó folyók, szelíd tavak, s nyüzsgő strandok vizét, 
Tavaszi álmaink orgonavirág illatát, kacagását.

Lila

Fénylő irónia. Eltávolít, rideg. 
Sejtelmeken lovagló istennő, kacér. 
Láncolja tekinteted, de hideg. 
Nem tudlak szeretni, bár legyek facér.

Ludányhalászi, 1982. január 31.

Kedves Poet.hu Olvasók, Barátaim!

2016.01.27. - Jó fél éve publikálok már a Poet.hu-n, de sosem érem utol magam, bár még aktív dolgozóként kevesebb időm jut olvasni, írni, mint, aki már elérte a boldog nyúgdíjaskort. Ezt nem ironikusan mondom: sokatok - akiket olvasok, ismerek, szeretek - már ebben a korban van, és kicsit irigyellek is Benneteket azért, hogy többet tudtok foglalkozni azzal, amit szerettek. 


Ne haragudjatok, ha esetleg hónapokig nem írok ide semmit! Akkor tudjátok majd, hogy valami éjjelt-nappalt betöltő munkám, projektem van, amit nem tudok félretenni, kikapcsolni. Ilyenkor napi 4 órákat alszom (máskor se többet, mint 5-6), és csak egy cél éltet, befejezni sikeresen.


Én arra szeretném használni ezt a blogot, hogy kötetlenebbül tudjak kommunikálni Veletek, és ha épp fel akarok tenni egy verset, ne kelljen 1 hetet várnom a megjelenésre (ez nem a moderátoroknak kritika, csak ténymegállapítás).


Köszöntök tehát mindenkit, aki akarva, vagy akaratlanul olvassa soraimat ! Igyekszem majd  Számotokra érdekes témákat megcsillantani, ahogy egy zeneműben is: felzeng egy magasra ívelő dallam, majd eltűnik, aztán jön a melléktéma, együtt hullámoznak, mint a mellkasunk, ha levegőt veszünk, de a kemény bordák alatt dobog a szívünk...ezt szeretném, ha éreznétek, amikor olvassátok a verseimet, szeretnék a bordák alá jutni velük!