Napsugár blogja

Ha szabad vagy tiéd az egész világ,
Röpke madár léteddel szállsz súlytalan,
Ezerféle színben nyílsz, mint a virág,
Lebegsz fent a légben, körbe untalan,

Nem kötik gúzsba féktelen, nagy szárnyad,
Suhanásod tünékeny Tündérlányka,
Reppen, reppen, fent a felhőben járhat,
Siklik ügyesen, mint a téli szánka,

Röppensz, keringőzöl körtáncot járva,
"Szabad csak az, kit nem rettent a holnap",
Mint a mókus ugrálhatsz ágról-ágra,
Jókedved arcodra derűt rávonhat,

Szabadság, szerelem szívnek két szárnya,
Szárnyalsz, mint egy pilleszárnyú pillangó,
Nem borulhat rád zord sötétség árnya,
Szenvedéllyel teli életed tangó.

"Szakítsa ketté lantja húrjait"

Ki nem érzi a zene mámorát,

Hang simítja lelkem kontúrjait,

Törli összetört szívem záporát,

Megnyugszik félénk érzésem, derül,

Pillangószárnyam könnyen felrepül,

Ha hallod a hangom szárnyalj velem!

Ha hallod a hangom szárnyalj velem!

Hangomra szilaj szíved dobbanjon,

Legkedvesebb dallamod Én legyek,

Szívedben hangjegyem felrobbanjon,

Hömpölyögjenek könnyed fellegek,

Lantod lágy húrjain nekem játszol,

Pengesd megkopott kottámat százszor,

Szolmizáljuk érzésünk hangommal!

Szolmizáljuk érzésünk hangommal!

/ Az idézet Eötvös József: Én is szeretném című verséből/

Élni akarok



Bepréselődtem tégla réseibe,
Adjatok egy kis friss levegőt nekem!
Tekeredem sötétség örvényébe,
Megfullaszt, levegőtlen, szoros helyem,

Gyenge száraim éppen megtartanak,
Félek egyszer a szakadékba esem,
Lavina omlások beszippantanak,
Akaratom mutatja zöld levelem,

Csípős hajtásommal ujjakat szúrtam,
Szeretnék egyszer erős páfrány lenni,
"Holnap éjjel elfeledem a múltam",
Virágcsokrokba tartódíszként élni,

Nem látnak itt a szürke pincelakba,
Észrevesznek, legyintenek, egy csalán,
Több vízhez jutva élhetnék fás parkba,
Nem lógnék itt alagsor téglafalán,

Fény, és víz, belém sok erőt lehelne,
Lassan préselem gyökerem a falból,
Gyógyító hatásom áldás lehetne,
Sok kis új hajtás nőhetne magomból.

/Idézet Ady Endre: Elindult egy lány cimű verséből/

„ Aki több napos éhezés után kenyérre gondol”
Éhezőket látva szívem összeszorul,
Istenem! Szánd meg a szegényeket,
Ne ismerjék az ínséges időket,
Jusson nélkülözőknek roppanós kenyér,
Asztalukon legyen bő teríték,
Istenem! Ne hagyd senyvedni bárányaidat,
Utcákon ne kóboroljanak vesd meg hajlékukat,
Minden búzaszemben megcsillan az élet,
Adjon az ég puha esőszemeket,
Érleljenek bő búzaterméseket,
Aratáshoz szorgalmas, erős kezeket,
Adassék minden embernek puha kenyér,
Emberi empátia legyen szívnek vezér,
Akkor jön el a földi paradicsom,
Ha szép dal cseng az összes magyar ajkon,
Istenem! Ne hagyd elveszni az éhezőket,
Földi javakból egyformán jusson,
Frissen sült kenyér zamata,
Illatozzon mindenhol reggeli manna,
Istenem! Igaz nem hagyod?
Korgó gyomor üresen maradjon,
Éhezők kezeiben friss kenyér roppanjon.

/idézet Pilinszkí János: Zsoltár cimű verséből való/