illó puncíner

Piros

Kiűzettünk a tutiból.
Azóta sóvárgom - mármint a Paradicsomot - keresem.
Van. Láttam már, de soha se ott, ahol én.
Sodrom mellem, ágyékom, mint őszi szél a megfáradt levelet.

Mint te, aranybogár.
Ránk kacsint az Isten, tán rőtszakállú,
s kicsit rázkódva mászunk át villanypásztorokon,
órák telnek közben...

Egy kert. S benne ezernyi paradicsom.