illó puncíner

Vallás
Miza•  2010. október 11. 14:05

Mise

Mise
 
A halottaknak már
nem kell lelki vigasz.
Hát mi se mentünk el.
Az utolsó kenetre
ki emlékszik már?
Néha megremeg
felettünk a sír,
ahogy Isten próbát
tart, kíváncsin vizslat,
akarjuk-e még a
feltámadást. Akarjuk.
Hosszú limuzinon jöttünk,
ahogy előtte sose. Mert
akkor kijár a luxus,
ha menyegzőt ül
velünk a halál.
Nem sírunk sose, szemünk
rég koponyánkba zuhant,
mint mazsola, borunkat
issza minden bogár.
Fáradt homlokunk felett
néha leseprik a sírokat.
Krizantém, kardvirág,
ahogy a természet diktál.
Nyakuk szegve hervadnak,
magukat vigasztalják az élők.
Gyilkolnak, de mi csak nézünk
csodálkozva, köröttünk mindig
harsány cécó. Mi várunk türelmesen.
A beígért feltámadást.

 

Miza•  2010. május 21. 12:13

töredék

Miza•  2010. május 19. 12:03

nem lesz itt

sodorja mellem
ölembe fészkel
puha talpa tapos
fürtjeimmel játszik
kérdez nevet ölel
gyáva József, te
ne nézzél, kuss
legyen, kit kúrtál
most mellettünk
áll, nem Mária ő
s nem lesz itt
új apokrif legenda.