illó puncíner

Verset írok.

Pótcselekvés, a farkamat mégse

verhetem ki, mert nincs.

Barlangtestedben óhaj lak,

sóvárgás, vágy óda.

Nincs farok. Cica van.

Cicabajusz, cicabajok.

Neked dobok egy kis

klasszikust, jutalomfalat

gyanánt, hogy gondolok rád, sokat.

Ott bolyongsz a

Visszautasítottak Szalonjában.

A színpadra meredsz,

meghatódsz, tapsolsz talán.

Fellélegzel, másnak is van baja.

Playback. Tükrök és trükkök.

Cicabogár, ezt mondhattam volna

neked, de most már késő.

Mézben főtt foghagyma, meg ilyesmik.

Horatiusnak rossz napja van.

Nekem is. Még gyászbaszásra se

futotta, pedig az ilyenkor dukál.

Szakítás után úgy illik.

Sírni kicsit, nyavalyogni,

visszakóvályogni, megbánást

mutatni gyávaságból.

Ahogy hajtogatod a pinát,

néha eszedbe jutok.

Bosszút állsz, mint kis

Faludy Hitleren.

Pedig nincs háború.

Csak hideg van, hideg.

Átrendeződtünk, te oda,

én maradtam, magamnak.

Téged félt a világ, szegényem,

terít rád nagykabátot óvón.

Meztelen vagyok, egészen.

A bosszúvágy melegít,

ez csupán az egyensúly

miatt kell, hogy ne érezzem

úgy, kicsi adym, hogy

tán soha se szerettél, bár

minden versed belőlem fakadt.

Leveszem rólad feledésem

gazdag úrpalástját.

Most látlak, de nem tisztán.

Keveset hazudsz, csak

megélhetésből, nem feltűnőn.

Szavaim magömlések,

üres magtárban porba

hullott szemek. Halott,

egymásra borult alany

és állítmány, a vonagló

jelzők sikítva menekülnek

a reménytelenség elől.

Ha beengedlek a szívembe,

ott ragadsz örökre,

összenőnek az aortáink.

S a párzó mozgás is más lesz,

mint előtt volt, más minőségben

lüktet farkad bennem.

Az a magány utolsó harangja lesz,

az oxitocin szerelmet lehel belénk,

s tán életet.

Újra.

karcos látomás

szemérem üvegedet

robbantja széjjel

lezárt szemhéjad

meztelenre vetkőzve

szempillapaplan

dob-dob-dob 
kat-kat-kat
csin-csin-csin
sehol se volt
száncsengők
kalimpálnak
szívedben,
ha elolvadt
minden már.

Az ondósejtek ficánkolnak,
a percek telnek, érik az idő,
a félidő is eltelik lassan,
büntető és tizenegyes nélkül
is megy a behatolás,
megölöm őket, csak a
csatár cselez, befut
és lövel, extázis a lelátón,
letörlöm számról szenvedélyed.

Mese-mese mátka
Fullasztó kabátka
Fehér gyolcs ölelés
Szélesvállú szenvedés
Gumicukor az álmom
Szobám falán nyálnyom
Kémlelő szép szemed
Magába zár, eltemet.