illó puncíner

Étteremben ülünk. Felemelem a szoknyám. Mosolygok rád, évődök veled, de alfelem a másik asztalnál ülő férfinek mutatom. Aki egyedül ül, álmos hintalova a parkolóban ringatózik.

Emberem pedig csak rágja a falatot, lassan-komótosan. Nem akar elmenni. Pedig a hintaló már fázik, felenged mindenkit, csak történjen már valami.

Apró szálkákkal jajonganak a próbát tett melengetők, csak az én párnás fenekem lenne képes elsimítani a dolgot.