Kri01 blogja

Köztudott, hogy tér és idő korlátai között élünk. Ezekhez a paraméterekhez kell alkalmazkodnunk. Számunkra az idő, ami kényesebb kérdés, mivel születünk, élünk, halunk. Ezt a periódust időben számoljuk. Tehát az időt értékelnünk kell, mivel senki nem tudja, hogy mennyi rendeltetett neki. Lehet hasznos célokra fordítani és lehet pazarolni. De hogyan tudjuk hasznosítani? Az időbeosztás segítségével. Ehhez a mértékletesség is szükszéges. Mértékletesek lenni a munkában, pihenésben, szórakozásban. Itt a mértékletesség a kulcsszó. Ha sokat dolgozunk, hogy mindnenünk legyen, elvesszük az időt a másikkal való törődéstől és természetesen a saját magunkkal való törődéstől. "Aki mást felüdít, maga is üdül." Példabeszédek 11:25

Nem a rózsaszín felhők. Nem a titokzatosság. Törődés a másikkal. Odafigyelés minden pillanatban, mert a pillanat elillan és az idő kegyetlenül rohan. A szavak használata vagy nem használata, mert tudni kell mikor mit kell mondani vagy mikor mit nem kell mondani. Tudni kell építeni, nem rombolni. Ugyanakkor rombolni a hideg falakat, ami elválaszt.A szerelem nem egy pillantásra alakul ki. Az a szimpátia. Rá kellett jönnöm, hogy a világ előszeretettel forgat ki dolgokat. Nagyon sok mindent félremagyaráznak. Az igazi szeretet, beleértve a szerelmet is, évek során alakul ki. A megismerés, elfogadás, megszokás és megfigyelés által.
Megismerés- megtudni, hogy ki a másik, mik a céljai, szándékai.
Elfogadás- a rossz tulajdonságok elfogadása, ha lehet együttes korrigálása. Ha mégsem,magunkból kiindulva számolni kell azzal, hogy itt tökéletes nincs. 
Megszokás- a hasonló tulajdonságok előtérbe helyezése, közös építése.  A kontrasztok kiegyenlítése.
Megfigyelés- a jó, erény, igyekezet értékelése.
Évek során, ahogy Jézussal mélyül a kapcsolatom, ha engedem, úgy a férjemmel is, ha engedem. Ha mégse engedek saját káromra lesz.

Meddig kell még két lábon járni? Mindig ugyanaz. Rám ragad a sár, por, kosz, különböző váladék, ürülék. A szenny. Fárasztó mindig ugyanazt az utat járni, ugyanúgy jönni, menni. Haladni, visszalépni. A cél ad erőt. A remény, hogy jobb lesz tőle az élet. Az enyém és/ vagy a másiké. Messzi távon a körök egyformák, más és más stílusban, megvilágításban. De a körök által nyert tapasztalatok beépíthetőek. Be is építem a magam és/ vagy a másik életébe. Talán okosabbak leszünk tőle. Legalábbis tapasztaltabbak.

Pedig érzem, fizikailag is, hogy ki akarnak bújni azok a szárnyak. Hogy megkönnyítsék napjaimat. Valamikor engedem- nőjön egy kicsit. Valamikor görcsösen ragaszkodom- szállj le, élj a realitásban! Ne engedd, hogy becsapjanak, ne hagyd magad! Ha tudnák a ravaszkodók, ha tudnák, hogy a semmit fogják nap, mint nap. Azt csikarják, kaparják. Azt csalják ki a másikból. Ó, de balgák, szánom őket. Igen a pénz az hatalom, igen pénzért sokmindent meg lehet venni, mondom, sokmindent, de nem mindent. Pl. nyugalmat, békességet, szívből jövő törődést? Legyen kevés! De értékes! Egy barátom legyen, de igaz, kedves! És ha szárnyamat eresztem, ne érdekeljen egy földi értek se, mert nem értékes, csak eszköz, csak eszköz.

 Az élet, az nem egyszerű. Kár volt leírnom, mindenki tudja. Csak azokat sajnálom néha, akik nem látnak tisztán. Valami maga által kreált, torz, mindenféle szokásokat fel vett világban élnek ők. Hogy megfeleljenek a társadalomnak/ közösségnek/ szomszédoknak/ ismerősöknek. Egyszóval az embereknek. Sajnálatos módon igyekeznek mindent megtenni a saját stratégiájuk szerint, hogy úgy legyen, ahogy „illik”. Miért? Mert mit szólnak a többiek!!! Mit fog mondani ez, meg az. Abba bele se gondolnak, hogy ennek meg annak is pont olyan hibái vannak. Minimálisan vagy maximálisan, de ugyanazok. Akiről most írni akarok, egy erős karakter volt, aki saját magát tette tönkre. Önmaga farkasa lett vagy, ahogy tetszik.

Anna erős és engedelmes volt a kezdetektől fogva. Nem volt precíz, de, amit a fejébe vett makacsul, megtette. A szülei rászoktatták a templomba járásra és igen kitartó volt, talán most azért könyörült rajta az Úr. Ott, amit szoktak megtette: száz miatyánk, kétszáz üdvözlégy, a márianap, böjtök, a pászka. Szóval, amit és ahogy a többiek. Mindig az a mérce- a nép. Így vált okos asszonnyá, mert azt mondták, így kell. Az egyik gyerekét halálraátkozta, a másikat eltávolította a háztól, a harmadik gondatlanából halt meg, a negyedik gondatlanságból fogyatékos. Így állt a helyzet, de ő nem tört össze: Lesz valahogy, mert a többiek ezt mondták!

Az évek teltek, mert már csak így szokás. Jöttek az unokák. Vett is nekik, vitte is őket és örült. Ismerősei elismerésének. Hogy mit vett a mama! Milyen figyelmes! Mert a boltosok mondták, hogy így kell! Csak vásároljon! S amikor jött a menyecske, csak vásároljon! Ez is szokássá vált. De, ha nem adott, kapott. Például a vér szerinti nem övéitől, kapálást, tengeri törést, fuvarokat, ételt, rendbe szedést és puszikat. Az „aranyhalacska” övéitől: kapával hátba verést, kéz- és lábtördelést, ingyenes háztartási eszközök elfuvarozását- borért, ételigénylést, rendetlenséget és pofonokat. Tudnivaló, hogy az „aranyhalacska” a jó, mindenki tudja!

Mi játszódott le Annában? Tartotta magát, amíg tudta. 200-al szaladt összevissza. De, ahogy az ének tartja: „220 felett, észre sem veszed és elhagyod a valóságot…” Vele is ugyanez történt, felbukott. Helyreállt, mert ő erős és nem kell segítség! És folytatta a megszokottat. És ismét bukta és ismét, míg az eltávolított fel nem segítette. Fel is épült, mintha hálás lett volna, de a többiek szerint, nem szabad megbízni az eltávolítottban, mert nem abban a vallásban van- tudniillik felcserélte a keresztet a kakasra, majd ebből is kivált. Hát kinek képzeli magát ez?! Rettenetes bűnt követett el ezzel. Mert itt a szeretet szokásban mérendő, mindenki tudja!

Végül az újabb bukták mutatták az igazságot. Segítségre szorul. Nagyon megrázta a helyzet, mert nem az volt, amit a fejébe vett. Lassan elhagyta a valóságot és eltávozott emberekhez beszélt. Ereje elfogyott, személyisége hulló félbe…

Olyanná vált, mint egy kép, amit gondozni kellett. Nem szólalt meg és nem ismert- lelke végleg elkóborolt.

Boldog költészet napját mindenkinek :) !