Kri01 blogja

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok zörgessetek és megnyittatik néktek.” Máté 7: 7 Imádkozó szívvel. Nem kegyeskedésből, hanem őszintén. Ha belegondolunk, hogyan telnek el az ünnep előtti napok, sokszor rájövünk, hogy sok mindent másképp kellett volna tennünk vagy épp nem kellett volna azt tennünk, amit tettünk. Magunkhoz és a környezetünkhöz másképp kellett volna viszonyulnunk. Lehet, hogy ünnep elteltével ezt sokan átgondolják és megbánják, de más alkalommal miért kezdődik újra és újra? Mert nem beszélünk az Úrral. Nem borulunk le és nem alázkodunk meg annyira, hogy bevalljuk: Uram, Nélküled semmi jóra nem vagyok képes! Segíts! Ha ezt így, őszinte lélekkel megvallod időben és Igéjén keresztül kéred az útmutatást, Ő segít. Ehhez le kell állnod még az ünnep előtti készülődésnél és kérned Őt. Segít, tudom, hogy segít, mert velem is így tett. Ha Ráfigyelve készülődünk: 1. Felkészítjük a szívünket az ünnepre. 2. A munka is gördülékenyebben megy. 3. Megtanulunk mértékletesen készülődni. 4. Nyugodtak leszünk, mely családunk épülésére szolgál. 5. Kipihenve kezdhetjük az ünneplést az istentiszteleten. Úgy gondolom csupa haszon.

Mi van akkor, mikor ez kattog a fejünkbe: Képes vagyok magam megoldani, megvan a tervem és csak aszerint megyek. Senki ne merjen megzavarni! Önerő: 1. Az jár a fejünkbe, hogy felborul az ütemtervünk, ami természetesen frusztrál. 2. A munka görcsösen megy. 3. Mindenáron megtesszük, amit elterveztünk, még ha belegebedünk, akkor is. 4. Ingerültek leszünk, ami megbontja a családi békét. 5. Fáradtan kezdhetjük az ünneplést az istentiszteleten elbóbiskolva.

Nem kell elmagyarázni, hogy melyik a jobb. Szánjuk Rá az időnket, tegyük Őt a munkánk elé! Ez az Ige sokat segített és pont jókor kaptam.

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Filippi4:6

Áldott ünneplést 😊!

Háziasszonyok állandó dilemmája: mit főzzünk ma? Óvodába menet megkérdeztem a kisfiamat.

-          Targonyát! Betűset!- volt a válasz.

Oly sugárzó arccal mondta, hogy miután elvittem az oviba, megvettem azonnal. Betűs, vagyis betű formájú. ABC-k halmaza. Egy csomagban. Kibontottam és az előre elkészített, olajjal kikent fazékba szórtam. Egy kupacban hevertek és várták, hogy fogyaszthatóvá alakítsam.

Kavargattam és közben célomra összpontosítottam: ételt készítek a családomnak.

Kezdtek megváltozni, összedolgozni velem. De még nem volt az igazi. Apróra vágott kolbászt adtam hozzá: lelkesen készítek ételt a családomnak.

Még mindig kell valami. Beleraktam a felkockázott hagymát is: lelkesen készítek ételt a kedves családomnak.

Majdnem kész, csak az ételízesítő és egy pici só maradt hátra. Finoman hullottak ki ujjaim közül. Vízzel öntöttem fel: lelkesen, odafigyelve készítek ételt a kedves családomnak.

Hm…jó. Még egy csipetnyi friss petrezselyem. Tehát: lelkesen, odafigyelve készítem az ínycsiklandozó ételt a kedves családom számára. Kész!

Hozzávaló:

3l hit

1 kg szeretet

1kisebb fej jókedv

1 púpozott teáskanál derű

2dl szívesség

0,5 kg jóság

0,5 kg hűség

1 nagyobb türelem

1 db szelídség

1 csapzott evőkanál reménység

1 csipetnyi öröm és mértékletesség

 

Vegyünk elő egy életet, ha nem tiszta, hittel mossuk ki. Tegyük fel a gondviselésre. Öntsük belé a 2 deci szívességet és hagyjuk lassan melegedni. Közbe mossuk át a szeretetet és tegyük az életbe. Tisztítsuk meg a jókedvet és vágjuk apró kockákra, majd szórjuk a szeretetre és szívességre. Hagyjuk hadd piruljanak, jó illatot árasztva. Mikor a szeretet mindkét oldala piros és a jókedv is megpirult, vegyünk egy liter hitet és a teáskanál derűt. A derűt szórjuk egyenletesen a életbe és gyorsan öntsük a fel hittel, hogy a derű meg ne keseredjen. Hagyjuk főni. Eközben hámozzuk meg a türelmet a fél kiló jóságot és hűséget. Vágjuk kockára és szintén tegyük az életbe. Tisztítsuk meg a szelídséget. A gyökerét tegyük az életbe, a leveleit vágjuk apróra és csak akkor tegyük bele, mikor a leves majdnem kész. Közbe öntsük fel levesünket a megmaradt 2 liter hittel, szórjuk bele az evőkanál reménységet hagyjuk tovább főni. Mikor a szeretet, jóság, hűség és türelem puhára főtt, hintsük a levesre a csipetnyi örömöt és mértékletességet. Az étel tálalva.

 

 

Megjegyzés :a recept forrása A Főreceptes Könyv

Nem bírok már ülni, teljesen elgémberedtek a lábaim. Végre. Készen vagyunk a dokumentációval. Átnéztem minden kitöltött jelentkezési lapot. Kinn már türelmetlenül vártak.

 

-                     Tessék! – szóltam határozottan.

-                     Szabad? – kukkantott be egy fiatal lány.

-                     Üljön le kérem. Egy bemutatkozást kérek.

-                     Igen, természetesen.

Nagyon tetszett a megjelenése. Ruhája -üdezöld, fehér virágokkal- kellemes frissességgel suhogott körülötte. Ahogy leült, láttam szemében a természetét: egy élénk naivságot, mintha egy gyermek szemébe néztem volna.

-                     Nos? Ne legyen szégyenlős, kezdje! – bátorítottam.

-                     Tavasz vagyok.

Csend. Így én folytattam.

-                     Jó, és miért is szeretné ezt az állást?

-                     Mert kreatív vagyok! Mindent felvirágoztatok! Ahová lépek, mindent, ami unalmas és sivár volt eddig, újra életre keltek! Kellenek az újítások és a szabad gondolatok…

Valaki megállt az ajtóban. Egy, a többi jelentkező közül.

-                     Igen… úgy látom a jelentkezési lapja is rendben van. Jó! Köszönöm, hogy eljött, a megadott e-mail címén értesítjük döntésünkről.

-                     Rendben van. Akkor, viszont látásra! – nyújtotta kezét. Egy könnyű, meleg kézfogás. Mire felnéztem, egy kedves, piros arcú nő tekintetével találtam magam szemben.

-                     Jó napot! A nevem Nyár. Az állásinterjúra jöttem. A papírjaim itt találhatóak.

-                     Jó napot! Köszönöm… igen, minden rendben, kezdheti.

-                     Nem szeretek hallgatózni, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni az előző lányka hangos kijelentéseit. Abban egyet értünk, hogy ebben a szakmában szükséges a kreativitás, újítás, virágoztatás, de… mit érünk velük, ha nem gyümölcsöző a munka?

-                     Igaz. Ön mit tud ajánlani?

-                     Rátermettséget és szakértelmet.

-                     Tehát, már nem pályakezdő.

-                     Nem, van tapasztalatom.

-                     Jó, egyelőre…

-                     Elnézést! – szólt közbe a következő. – Lassan nekem kell következnem.

Az órámra néztem.

-                     Nem, még két hete van a hölgynek, de pár perc múlva lejár. Kérem türelemmel várjon, míg elköszönünk.

Kicsit ideges voltam. Szeretem, ha minden rendjén történik. Nem siettetnek.

-                     Tehát, – folytattam – a megadott elérhetőségén értesítjük önt. Viszont látásra!

-                     Viszont látásra! – köszönt el forró kézfogásával.

Most tudtam csak megfigyelni. Haja gazdagon díszitett virágokkal és valami piros -kék, kerek kövekhez hasonlókkal. Ruhája tiritarka, vékony, kissé rövid, mégis elegáns.

Szinte berontott a soron következő. Középkorú, barna ruhás férfi.

-                     Jó napot! Nincs sok időm, rövidre fogom! Ősz a nevem, több éves munkatapasztalattal rendelkezem. Itt vannak az irataim. Véleményem, hogy ehhez a kemény munkához egy érett személyiség kell, aki kész a munkát teljesen elvégezni és gyümölcseit begyűjteni. Én vagyok rá a legalkalmasabb!

-                     Minden rendben, köszönöm, hogy eljött. Döntésünkről tájékoztatjuk.

-                     Viszont látásra! – mondta s szélvészgyorsasággal kezet rázott velem, majd a következőnek adta át helyét. Azt hiszem az utolsó jelentkező. Nyugodt és jól felöltözött idős férfi. Szemében fehér- bölcsesség lapult. Lassú, magabiztos léptekkel haladt előre kékesfehér subájában. Leült és méltósággal várt. Ezt nagyra értékeltem.

-                     Jó napot! Köszönöm, hogy eljött. Szeretném, ha elmondaná, hogy kicsoda és miért szeretne itt dolgozni.

-                     Jó napot kívánok! A becsületes nevem: Tél. Szeretnék itt dolgozni, mégpedig azért, mert látom ezt a nagy sietséget. Az örökös robotolást. Mindent, de most! Hát, ha ez így megy tovább, azt gondolom, mindenki kimerül. Ezt a munkát, nyugodt, hideg fejjel kell végezni. Íme, a dokumentumaim, nyugodtam áttekintheti.

-                     Igen közben nézem. Hm... rendben. Akkor, ahogy a többieket, önt is értesítjük a végeredményről. Még egyszer köszönöm, hogy eljött. -álltam fel. – Viszont látásra!

-                     A viszont látásra! – ismételte, majd kezet fogtunk. Már a vérkeringésem is megdermedt. Nagyon kellhetett az állás.

Rövid megbeszélést tartottunk kollégáimmal. Mindent kielemeztünk. Végeredményben egy körlevelet küldtem, melyben ez állt:

„Tisztelt hölgyem/uram!

Örömmel értesítjük önt, hogy a meghirdetett munkára helyet kapott. Hosszas megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy négy műszakot indítunk be. Önnek az előre kijelölt időpontokban kell majd ellátnia feladatait. Határozatunk szerint, a műszakokba való beosztása az interjúhoz hasonló sorrendben menjen végbe. Tehát ön, Tavasz, mától kezd.

Tisztelettel: az álláshirdetők.”