Kri01 blogja

Tíz év leforgása alatt annyi minden jött és ment. Hihetetlen, csodálatos történések, egyiptomi szabadulások, Kánaánba érkezés, mert bíztam Benne. Harminckettő leszek és merem mondani, bőven megvan mindenem, Ő megadta nekem. Most annak kell adnom, kinek nincs, de ki nem léha, nem pazarol. Mert nincs szándékomban gyarapítani az ingyenélőket. Kiben látom a serénységet, segítem, a többit Reá bízom egy- egy sóhajomba. Őbenne gyökeredzik a bölcsesség, nincs más Nála kívül.

A gyermekeim, tehetséggel áldottak: a nagyot a matematika, a kicsit a zene foglalja el. Ez az erősségük, igyekszem utat törni a számukra, hogy kamatoztassák tálentumaikat.

És az egyetlen férjuram. Változik, hisz Ő változtatja. Kértem, sírva könyörögtem, Ő megadta. Nem az, ki volt, fejlődik a bölcsességben, emiatt jó mellette élnem. Nyugodt vagyok, ha közelemben van. Egymás ajándékai vagyunk- ez az, mit soha nem szabad felednem, mert a halál könyörtelen angyal.

Lesújtó hír fogadott reggel. Meghalt az egyik legjobb barátnőm édesanyja. Mikor távozik valaki, elgondolkodom. Mennyit ér a lét? Kezdet és vég, a Föld törvényszerűsége. Mert, ha valami elkezdődik, be is kell annak fejeződnie. Sokszor, mint ebben az esetben, fájdalmas a veszteség és a lehetőségek elmulasztásának újraértékelése. Félelmetes gondolnom az én befejeződésemre, mert természetes, hogy tartok az új dolgoktól, az ismeretlentől. Azon tűnődni, hogy mennyi mindent szeretnék még. Kik Istenben bíznak, reménységük van egy új kezdethez, amit az Úr Krisztus eszközölt ki számukra, hátát tartván miattuk. Kik nem Istenben, hanem saját okoskodásukban és ügyeskedésükben bíznak, rettenetes! Rettenetes, mert haldoklás közben félnek, nincs mibe kapaszkodniuk, rettenetes, mert a halál utáni harag, halálos. 

A kezedt és a vég között található az életszakasz. Mi a célja? Miért is kell, hogy legyen? Isten az embert egy robotoló masszának teremtette, ki fel sem tekinthet a sok gond miatt? S mint a mesebeli Sziszüphosz, a rutinosságban találhatja meg boldogságát?

A cél, acél! Nem a reprodukció vagy a körkörösség megszilárdítása, Isten dicsőítése egy életformában, egy jól elvégzett munkában, akár egy alkotásban. 

Ez ad friss lélegzetvételt, egy lendületet a továbbhoz.

Lenni- Aki az életet biztosítja, szeretetét és gondviselését fejezi ki. Mondhatnám, de hisz én dolgozom meg ezért! Igen. Viszont ki ad rá lehetőséget? Honnan származik az akarat és a tehetség? Ki engedi, hogy reggel fel bírjak kelni és ki vigyáz az utaimra? Én?

Ha megfigyelem az embereket: egyformák és különbözőek egyaránt. Egyformák, mivel fellelhető bennük a harag, öröm, fájdalom, szeretet, gyűlölet, bizalom, kétely stb. és a készségek színes palettája, annak érdekében, hogy megértsék és képesek legyenek értékelni, szeretni a másik egyént. Egyén- egyéni személyiséggel rendelkező ember. Más- mint a szivárvány színe közül egy-, mert Isten személyre szabott tulajdonsággal ruházta fel. Ő a legprofibb művész! Van ki ebben, van ki abban tehetséges. De mi értelme, ha tehetségével az ember magát fényezi? Nem marad sokáig értelmes annak munkája, mivel magából merít, a tökéletlenből, kihagyja a Tökéletest. Hogy az ember fejlődjön, törekednie kell a tökéletességre, ehhez azonban szükséges a Forráshoz fordulnia és innia abból. Ez vezet igaz boldogsághoz, békéhez, nyugalomhoz. Örök Tanító, mert tanulni holtig kell. Bölcs ember, ki rugalmas, ki nem fásul be saját ostobaságába, hanem feltekint és Tervezőjétől várja a segítéséget. Továbbá életét hálára hangolja. Lelke megszabadul, teste könnyeddé válik.

Évek óta tart ez (most sem tudok aludni tőle). Fáj, ahogy növekszik bennem: feszül minden izom, mert létrejön valami új és tiszta. Valami, amivel felfoghatom, ledarálhatom és megemészthetem, a világ kínálta „újdonságokat”. Mindig egy kicsit növekszik, megáll és a többi.

A fájdalom- megtanultam befogadni, azonosulni vele-légy egy a fájdalommal- lefagyasztani magamban, ahogyan a többit, míg szilánkosra nem törik. Ez is egy kiképzés, amit ki kell bírni és a célra kell összpontosítani. Mint amikor elárultak, mert minden kíméletlenül nem teljesített ígéret, CSERBENHAGYÁS és kecsegetetés is az. Itt egy új fogalom nőtt ki, erősen és kristálytisztán: kitartás. Igen. Ha nem várhatsz el hűséget, TE légy az!

Tovább. Ha látom ennek a mocskos világ ezerszínesmézesmázosposhadthányásszagú hazugságait, ami már teljesen felemészt és legszívesebben az ököljogot választanám. Mert már nem tudok hinni, itt nem megy. Legszívesebben mindenkit eltolnék magamtól, hogy még csak ne is tudjam, hogy mit gondol. Igen, tudom. Néhány jól célzott kérdés, vagy csak hagyni, hogy beszéljen. A szófordulatok, a stílus, téma- mind elárul. Ha ezen szemléletmódon keresztül kellene lennem, megbolondulnék. Talán azért van sok lelki beteg, nem mindenki bírja vastagpofával elviselni, ahogyan én sem. Itt jött be az Deus ex machina 😊 !

Újra. Látom más elesett voltát. Nem tudom otthagyni, nem megy. Szeretem, ha minden és mindenki rendben van. Viszont! Viszont, balul is elsül: hány félreértés vagy vérszem! Hány?! Nem menthetek meg mindent és mindenkit, ezt már Valaki maradéktalanul megtette kétezer évvel ezelőtt. Venni kell a fáradságot és feszült lélekkel keresni kell Őt, SOHA nem taszít el! Persze élősködni a másikon a legkönnyebb! Itt az új kristály: mértékletesség.

Végül. Ha csendben vagyok és csak figyelek. Minden szép, olyan összhangban van- tökéletes a tökéletlenben- és az idő ritmusában halad. Egy fűszálon a csepp víz, a bokrok gomolygó kuszasága, a fák erőteljes jelenléte, a madarak ide- oda manőverezése, emberek csendes diskurzusa, égboltozat szeszélyessége- hát nem szerelem?- ameddig a szem ellát, ameddig a tüdő bírja, ameddig ér a kéz. Szeretem, bármilyen, de szeretem, ez az otthonom.

Kinn is van mind a négy bölcsességfogalom.

Végre. Visszakaptam önmagamat. Megszűnt a hánytató beszéd halmaza és a kínos kábulat, amibe azt hittem, elveszek. Nincs már tompa nihil kívánság, sem gyomorgörcsöt okozó tehetetlenség. Újra ember vagyok, nem árny! Végre én vagyok a régi és utánozhatatlan én! Köszönöm Istenem, mert ezt a csodát, Te tetted :) !

A kisegér barátsága

Egy szép napon a kisegér vásárolni ment. Hazajövet egy kőbe botlott és elesett, a vásárolt élelme meg szétgurult. Elefánt úr ment éppen arra, meglátván a balesetet, segített a szegényen. Összeszedték az almát, diót és kenyeret, aztán teázni mentek.

Így kötött barátságot az egér az elefánttal.

Ábrándos cet

Az óceán mélyén lakott a cet. Néha felúszott a felszínre, hogy a csillagokat nézhesse. Történetesen egy sirály szállt a fejére és faggatni kezdte a cetet. A hal mesélt a csillagokról, hogy milyen szép így távolról és mennyire szeretne közel kerülni hozzájuk. A madár csak ennyit felelt:
- Messziről minden szép, barátom!

Béka úr

A sás mélyén élt a nagyhangú, pökhendi Béka úr. Állandóan szerepelt és tetszelgett. Társai többször is csitították, mert ellenségük, a gólya, portyázott arra. De ő rájuk sem hederített, hanem kiválasztotta a legnagyobb és legmagasabb területet, felfújta magát és brekegni kezdett …hammal fejezte be a gólya.

Cirmi dorombol

Udvarunkon mászkált egy kiscica. Cirmi lett a neve. Sehol sem találta helyét, állandóan izgett- mozgott. Kis tálkába tejet kapott, amit be is lefetyelt hamar. Jóllakott és hálásan dörgölőzve dorombolt.

Csiga Csabi poggyásza

Nehéz dolog a költözés.- mondta csiga Csabi, vonszolva poggyászát. Teljesen kimerülve vánszorgott az út egyik oldaláról a másikra. Már nem messze volt a kiszemelt birtok, tele fűvel és bokorral. Hirtelen nagy robajjal egy biciklis hajtott át a csigán, aki elbújt a poggyászába, házába. Ez mentette meg életét.

Darazsak éneke

Rég elolvadt a hó, de a tavasz sehol. Lassan ébredezett a természet. Fák rügyeztek félénken és virágok bújtak elő szégyenlősen. Nagy zsongással érkeztek a darazsak, fennhangon énekelve:
- Mezőre, zöldre zörögjünk zengve!

Megedzett bodza

A tavasz utolsó hónapja virágzott és a tél mégsem akart lemondani jogairól. Időről időre küldte szövetségesét, a Fagyot, hogy területeket foglaljon. E csata sok növény életébe került. Kivéve a bodzát, mely merészen bontotta virágait, kötekedvén a téllel. Mily jó illatú, mily finom a bodzaszörp!

Dzsekit vegyél!

Komor napra ébredt Misi. Esett az eső és fújt a szél, Misi mégis ki akart menni játszani kiskutyájával, Picurral. Már épp az udvarra lépett volna, mikor egy ismerős hang megállította:
- Hová mész, fiam?
- Ki, Picurral játszani!
- Jó, de dzsekit vegyél és sapkát!

Esernyő mese

Piros, csinos esernyő járt kézből kézbe. Hol egy kislány tartotta, hol egy öreg bácsika. Nem volt állandó lakhelye. Egyszer a falu elején bukkant fel, aztán a falu végére került. Addig járt- kelt egyik helyről a másikig, míg eltűnt. Azóta keresi a gazdája, bízva, hogy esernyője valahol várja.

Éjjeli bogarak

Két kis bogár zümmögött az éjszakában. Lármájukkal megzavarták a Hold álmát. A nagy égitest mérgesen sugarával keresni kezdte a zaj forrását. Meg is találta nemsokára a két rendbontót.
- Hazafelé, mars!- kiáltotta- Anyátok már biztos keres benneteket!

Fűzfa szomorkodik

Kertünk végén egy nagy fűzfa élt, lehorgasztott fejjel. Egyszer egy kis veréb repült lombja közzé. Leült az egyik ágára és faggatni kezdte a fát, hogy mi bántja. A fűz panaszkodni kezdett:
- Neked könnyű, mert bárhová mehetsz, de én! Én egyedül vagyok, meg se moccanhatok. Mindenki magamra hagy!
- Ne bánkódj,- vigasztalta a madárka- én itt vagyok, leszek a barátod!

Giliszta Géza eltévedt

Márciusban felásták a kiskertet, giliszta Géza házával együtt. Nem tehetett szegény semmit. Ott vonaglott a felszínen elkeseredetten keresve otthonát. Egyik kupac földből a másikba kúszott, de semmi. Megunva az egészet, más lakás után nézett.

Gyalogló gyík esete

Kis gyíkocska ámulva nézett a gyors autók után. Összekaparta kis vagyonát és vett magának egyet. Túlhajtotta a gépet, ami szét is esett. – Nem kell nekem autó, itt van a két fürge lábam!- gondolta magában.

Azóta gyalogol a gyík.

Hernyó invázió

Terjeszkedett a zöldségesbe a káposzta, nem engedett helyet a többi növénynek. Pompásan mutogatta réteges, zöld szoknyáját, amire egy hernyó is felfigyelt. Nem sokat tétovázott a hernyó, szólt társainak, hogy a káposztán van mit legelni. Tíz percen belül már nyüzsgött a hernyósereg. Megsínylette ezt a káposzta és megtanulta, jó szerénynek lenni.

Inkább játszanék!

- Anya, inkább játszanék!- mondta Misi, aki nem akart tanulni. Majd a laptophoz fordult. Keresni kezdte, azaz kezdte volna kedvenc játékát. A gond csak az volt, hogy nem tudta leírni.

- Anya, segítenél?

Így szép!

Hatalmas rendetlenségre jöttem haza. Felfordult székek és szétdobált játékok közt vettem észre két elégedett arcocskát.

- Ez itt egy óriási robot, amit mi irányítunk!- kezdte Misi.

- Én is harcos vagyok!- vágta rá Dani.

- Anya, ez így szép!

Jégvirág meséje

Télen kivirágzott az ablakunk. Csodás jégvirágba borult. Az öreg Szél járt- kelt csodálva a virágokat, fújta régi szövegét, amiről azt hitte, hogy megingatja a virágokat. Ám azok még szilárdabbak lettek. Csak a Nap kedves melege tudta megolvasztani jégszívűket.

Kékike, a pocsolya pillangó

Egy unalmas séta közben, kék pillangó szegődött hozzánk. Miközben a lócán ültünk, Misi kezére repült, örök barátsága jeléül. Óvatosan tartotta Misi a karján, vigyázott rá. Kékike megjegyezte a kisfiú kedvességét és minden kék pillangónak elmesélte. Nyár elején, amikor meglátják Misit sétálni, szárnyukkal integetnek neki.

László

László, a ló gondtalanul élt családja körében. Egyszer csak gondolt egyet és elment. Mindenáron szabadulni vágyott, mert azt hitte ő a legokosabb ló. Egy alkalommal megfogta őt a gonosz ménes. Nyakára nehéz igát tett, ütlegelte és éheztette. Így lett rab ló, László.

Lyukas zokni tragédiája

Gyönyörű pár zokni díszelgett Dániel lábán. Kék színű, fehér csíkos, puha zokni. Történetesen Dániel elesett és kilyukadt a zokni. Már nem volt olyan szép, ezért kérni kezdte gazdáját, hogy a kézzel való tovább lyukasztás helyett, szóljon az anyukájának, hogy varrja meg. Dani ezt nem tette, ezért a lyuk megette a zoknit.

Madarak szimfóniája

Jó kinn lenni. A világ zajától távol a fűbe huppanni és hallgatni a koncertet. Megfigyelni az előadókat. A gyönyörű fülemülét, barázdabillegetőt és fecskét. Te szereted a madarakat?

Nahát, micsoda kilátás!

Kárpátalján lakunk, így hegylánc a barátunk. Beregújfalu dimbes dombos terület. Gyorsan felmásztunk egy dombra és kezünkben a messzelátóval körbenéztünk. Szemünk álmuldozott, szánk egy mondatot hagyott:
-Nahát, micsoda kilátás!

Nyár van!

Meddig kell még tanulni? Már csak két hetet… már csak egyet. Végre nyár van! Szabadok vagyunk!
- Ismételni ne felejtsetek el! Ha nem ismételtek kárba vész egy éves munkátok. – adta útravalóul a tanár.

Ollóval óvatosan!

Ollóval jó képeslapot készíteni. De nemcsak azt lehet. Lehet dinoszauruszokat, robotokat, csirkéket és manókat is kivágni az olló segítségével. Ezt viszont figyelmesen kell, hogy meg ne szúrjuk magunkat, se másokat. Tehát ollóval óvatosan kell bánni, nem hadonászunk vele!

Óvjuk a kisebbeket!

Iskolás lévén vigyázni kell a kicsikre, mert ők nem tudnak vigyázni magukra. Aki iskolás az okosabb, tudja, hogy az utcán nem szabad szaladgálni, mert elüt az autó. Magasra sem szabad mászni, mert aki leesik, eltörheti a kezét vagy lábát. Ezért kell elmondani a kisebbeknek és ügyelni rájuk. Óvjuk őket!

Örökzöld

Általában a fák ősszel leveszik kifakult ruhájukat és áttetsző, enyhe fehér pizsamába öltözteti őket a dér. Vannak viszont olyan fák, amik zöldek maradnak. Például a fenyőfa vagy a tujafa. Ezek a fák ragaszkodnak a zöldhöz, mint emberek a reményhez.

Őz a láthatáron

Láttál már őzikét? Én messziről. Félénk teremtés. Meg is értem, mert, amit az ember megszelídít, az a szolgája lesz. Akkor azzal bármit tehet, így képzelni az ember. De téved.

Papagáj vagyok!

Köztudott, hogy a kisebb utánozza a nagyobbat. A nagyobb viszont ilyenkor mindig mérges. Ez történt két fivér esetében is. Misinek már nagyon elege lett öccse utánozásából, ezért ingerülten kérdezte:

-         Dani, te, miért utánozol engem?!

-          Mert papagáj vagyok!

Aqua park

Voltál már Aqua parkban? Én még nem, de csuda jó dolgot hallani róla. Például, hogy sok egzotikus halakat tartanak ott. A kedvencem a delfin és biztos vagyok abban, hogy egyszer látok egyet élőben.

Neked melyik a kedvenc vízi élőlényed?

Ravasz róka

Legelésző bárányok közzé került egy legelésző róka. Megígérte a bárányoknak, hogy csak néhány percig lesz a közelükben, ne féljenek. Már csak a füvet eszi, mert ízletesnek találja. A bárányok először gyanakodtak ugyan, később már nem bánták. Csak este vették észre, hogy eltűnt a legkisebb.

Savanyú a süni kaja

Süni Sára csak spájzolt, csak gyűjtögetett. Amit lelt, mindet összegyömöszölte és betuszkolta túlzsúfolt odújába. Nem gondolt másra. Sem arra, hogy a felhalmozott étel megromlik. Ő nem ehette, másnak nem engedte.

Szúette ház

Beköltözött a szú egy faházba. Megvakarta fejét a ház gazdája:

-         Majd holnap elintézem!

És a holnap holnapot követett, az év évet. Lassacskán a szú megnőtt a ház kicsivé zsugorodott. Egy napon eltűnt és a gazda ház nélkül maradt.

Talált tárgyak

Kapálás vagy gyomlálás közben sok érdekes tárgyakat hoz elő a föld. Néha üvegdarabokat, amikkel vigyázni kell, hogy el ne vágjuk vele a kezünket. Néha apró házakat, pisztolyokat, virágokat formáló követeket találunk. Hogy igazán azzá váljanak, fogunk egy filcet és kifestjük. Mostmár igaziak!

Tyúkanyó kincse

Szaladgálni az udvaron a legszuperebb dolog! Az képzelem sokszor, hogy a szélnél is gyorsabb vagyok és igen, én lehetek a verseny nyertese! Tyúkanyó kotkodácsolása szakította félbe a versenyt. Kíváncsian odamentem. Hát nem egy kincsre hívta fel a figyelmemet?! Egy friss tojás! Csuda finom!

Ugróiskola

Az ugróiskolához nem kell sok minden. Egy kréta és néhány méter betonos út szükséges. Megrajzolom a kockákat és a számokat, ja és fogok egy kis kavicsot. Mehet a játék. Te kezded! Dobj és ugorj!

Úton hazafelé

Gyuri nem szeretett volna többet hazamenni, mert Misi mindig nyaggatta. Ő egy idős kandúr! Igazán több tiszteletet érdemelne! Gyengéd simogatást és napi három tányér tejet, plusz némi főzeléket. Elvégre is, ő fogja meg a rabló egérbandát!

Varjúkárogás

Lócán gubbasztó varjúsereg figyeli a járókelőket. Semmi sem szent számukra, mindenbe belekárognak. Hisz ők a világ bölcsei, igazán megtehetik! Vadász lőtt közéjük időként. Ilyenkor mindig elhullott egy. Nem zavartatják magukat, másnap újra összeülnek.

Weöres és a többiek

Szeretni kell a verseket, fiam! Weöres, Petőfi, Kányádi, Füle és még sokan mások, nekünk írtak. Hogy olvassunk és gondolkodóvá váljunk. Nem is olyan hosszúak. Szépek és okosak. Olvasd azt, amit megértesz!

Xilofont kaptam

Egy szép napon édesapám vett egy xilofont. Nekem is tetszett és a testvéremnek is. Csak ütögettük és hallgattuk. Majd összevesztünk rajta. Harmadnapra egyikünknek sem kellett. Ez a xilofon és a többi új játék története.

Zord idő

Ha esik az eső és nagyon zúg a szél, szoktál félni, ugye? Pláne, ha zivatar van, zeng a felhőhad! Ilyenkor mindig eszedbe kell, hogy jusson: nem vagy egyedül. Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van. Ne zakatoljon a szíved, nyugodj meg és tedd le a félelmedet a Teremtő elé. Ő a legbölcsebb!

Zsugori kutya

Egyszer a kutya sok csontot kapott ajándékba. Történetesen találkozott a macskával, aki éhes volt. Mivel látta, hogy a kutyának van mit a tejbe aprítania, kért tőle egy keveset:

-         Nemmm!- vicsorította a kutya. és ahogy tovább haladt a zsákmányával egy

nagyobb ebbandával találta magát szemben. A korcsok rávetették magukat a kutyára és mindent elvettek tőle, ráadásul jól ellátták a baját. Szégyenkezve és meggyötörten húzta fülét és farkát a vackába.

Itt a vége, ne fuss véle….