Kri01 blogja
EgyébBBSZKÚÉ
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Békés, Boldog, Szeretetben bővölködő, Kovidmentes Új Évet :)!
Állásinterjú
Nem bírok már ülni, teljesen elgémberedtek a lábaim. Végre. Készen vagyunk a dokumentációval. Átnéztem minden kitöltött jelentkezési lapot. Kinn már türelmetlenül vártak.
- Tessék! – szóltam határozottan.
- Szabad? – kukkantott be egy fiatal lány.
- Üljön le kérem. Egy bemutatkozást kérek.
- Igen, természetesen.
Nagyon tetszett a megjelenése. Ruhája -üdezöld, fehér virágokkal- kellemes frissességgel suhogott körülötte. Ahogy leült, láttam szemében a természetét: egy élénk naivságot, mintha egy gyermek szemébe néztem volna.
- Nos? Ne legyen szégyenlős, kezdje! – bátorítottam.
- Tavasz vagyok.
Csend. Így én folytattam.
- Jó, és miért is szeretné ezt az állást?
- Mert kreatív vagyok! Mindent felvirágoztatok! Ahová lépek, mindent, ami unalmas és sivár volt eddig, újra életre keltek! Kellenek az újítások és a szabad gondolatok…
Valaki megállt az ajtóban. Egy, a többi jelentkező közül.
- Igen… úgy látom a jelentkezési lapja is rendben van. Jó! Köszönöm, hogy eljött, a megadott e-mail címén értesítjük döntésünkről.
- Rendben van. Akkor, viszont látásra! – nyújtotta kezét. Egy könnyű, meleg kézfogás. Mire felnéztem, egy kedves, piros arcú nő tekintetével találtam magam szemben.
- Jó napot! A nevem Nyár. Az állásinterjúra jöttem. A papírjaim itt találhatóak.
- Jó napot! Köszönöm… igen, minden rendben, kezdheti.
- Nem szeretek hallgatózni, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni az előző lányka hangos kijelentéseit. Abban egyet értünk, hogy ebben a szakmában szükséges a kreativitás, újítás, virágoztatás, de… mit érünk velük, ha nem gyümölcsöző a munka?
- Igaz. Ön mit tud ajánlani?
- Rátermettséget és szakértelmet.
- Tehát, már nem pályakezdő.
- Nem, van tapasztalatom.
- Jó, egyelőre…
- Elnézést! – szólt közbe a következő. – Lassan nekem kell következnem.
Az órámra néztem.
- Nem, még két hete van a hölgynek, de pár perc múlva lejár. Kérem türelemmel várjon, míg elköszönünk.
Kicsit ideges voltam. Szeretem, ha minden rendjén történik. Nem siettetnek.
- Tehát, – folytattam – a megadott elérhetőségén értesítjük önt. Viszont látásra!
- Viszont látásra! – köszönt el forró kézfogásával.
Most tudtam csak megfigyelni. Haja gazdagon díszitett virágokkal és valami piros -kék, kerek kövekhez hasonlókkal. Ruhája tiritarka, vékony, kissé rövid, mégis elegáns.
Szinte berontott a soron következő. Középkorú, barna ruhás férfi.
- Jó napot! Nincs sok időm, rövidre fogom! Ősz a nevem, több éves munkatapasztalattal rendelkezem. Itt vannak az irataim. Véleményem, hogy ehhez a kemény munkához egy érett személyiség kell, aki kész a munkát teljesen elvégezni és gyümölcseit begyűjteni. Én vagyok rá a legalkalmasabb!
- Minden rendben, köszönöm, hogy eljött. Döntésünkről tájékoztatjuk.
- Viszont látásra! – mondta s szélvészgyorsasággal kezet rázott velem, majd a következőnek adta át helyét. Azt hiszem az utolsó jelentkező. Nyugodt és jól felöltözött idős férfi. Szemében fehér- bölcsesség lapult. Lassú, magabiztos léptekkel haladt előre kékesfehér subájában. Leült és méltósággal várt. Ezt nagyra értékeltem.
- Jó napot! Köszönöm, hogy eljött. Szeretném, ha elmondaná, hogy kicsoda és miért szeretne itt dolgozni.
- Jó napot kívánok! A becsületes nevem: Tél. Szeretnék itt dolgozni, mégpedig azért, mert látom ezt a nagy sietséget. Az örökös robotolást. Mindent, de most! Hát, ha ez így megy tovább, azt gondolom, mindenki kimerül. Ezt a munkát, nyugodt, hideg fejjel kell végezni. Íme, a dokumentumaim, nyugodtam áttekintheti.
- Igen közben nézem. Hm... rendben. Akkor, ahogy a többieket, önt is értesítjük a végeredményről. Még egyszer köszönöm, hogy eljött. -álltam fel. – Viszont látásra!
- A viszont látásra! – ismételte, majd kezet fogtunk. Már a vérkeringésem is megdermedt. Nagyon kellhetett az állás.
Rövid megbeszélést tartottunk kollégáimmal. Mindent kielemeztünk. Végeredményben egy körlevelet küldtem, melyben ez állt:
„Tisztelt hölgyem/uram!
Örömmel értesítjük önt, hogy a meghirdetett munkára helyet kapott. Hosszas megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy négy műszakot indítunk be. Önnek az előre kijelölt időpontokban kell majd ellátnia feladatait. Határozatunk szerint, a műszakokba való beosztása az interjúhoz hasonló sorrendben menjen végbe. Tehát ön, Tavasz, mától kezd.
Tisztelettel: az álláshirdetők.”