Kri01 blogja

 Az élet, az nem egyszerű. Kár volt leírnom, mindenki tudja. Csak azokat sajnálom néha, akik nem látnak tisztán. Valami maga által kreált, torz, mindenféle szokásokat fel vett világban élnek ők. Hogy megfeleljenek a társadalomnak/ közösségnek/ szomszédoknak/ ismerősöknek. Egyszóval az embereknek. Sajnálatos módon igyekeznek mindent megtenni a saját stratégiájuk szerint, hogy úgy legyen, ahogy „illik”. Miért? Mert mit szólnak a többiek!!! Mit fog mondani ez, meg az. Abba bele se gondolnak, hogy ennek meg annak is pont olyan hibái vannak. Minimálisan vagy maximálisan, de ugyanazok. Akiről most írni akarok, egy erős karakter volt, aki saját magát tette tönkre. Önmaga farkasa lett vagy, ahogy tetszik.

Anna erős és engedelmes volt a kezdetektől fogva. Nem volt precíz, de, amit a fejébe vett makacsul, megtette. A szülei rászoktatták a templomba járásra és igen kitartó volt, talán most azért könyörült rajta az Úr. Ott, amit szoktak megtette: száz miatyánk, kétszáz üdvözlégy, a márianap, böjtök, a pászka. Szóval, amit és ahogy a többiek. Mindig az a mérce- a nép. Így vált okos asszonnyá, mert azt mondták, így kell. Az egyik gyerekét halálraátkozta, a másikat eltávolította a háztól, a harmadik gondatlanából halt meg, a negyedik gondatlanságból fogyatékos. Így állt a helyzet, de ő nem tört össze: Lesz valahogy, mert a többiek ezt mondták!

Az évek teltek, mert már csak így szokás. Jöttek az unokák. Vett is nekik, vitte is őket és örült. Ismerősei elismerésének. Hogy mit vett a mama! Milyen figyelmes! Mert a boltosok mondták, hogy így kell! Csak vásároljon! S amikor jött a menyecske, csak vásároljon! Ez is szokássá vált. De, ha nem adott, kapott. Például a vér szerinti nem övéitől, kapálást, tengeri törést, fuvarokat, ételt, rendbe szedést és puszikat. Az „aranyhalacska” övéitől: kapával hátba verést, kéz- és lábtördelést, ingyenes háztartási eszközök elfuvarozását- borért, ételigénylést, rendetlenséget és pofonokat. Tudnivaló, hogy az „aranyhalacska” a jó, mindenki tudja!

Mi játszódott le Annában? Tartotta magát, amíg tudta. 200-al szaladt összevissza. De, ahogy az ének tartja: „220 felett, észre sem veszed és elhagyod a valóságot…” Vele is ugyanez történt, felbukott. Helyreállt, mert ő erős és nem kell segítség! És folytatta a megszokottat. És ismét bukta és ismét, míg az eltávolított fel nem segítette. Fel is épült, mintha hálás lett volna, de a többiek szerint, nem szabad megbízni az eltávolítottban, mert nem abban a vallásban van- tudniillik felcserélte a keresztet a kakasra, majd ebből is kivált. Hát kinek képzeli magát ez?! Rettenetes bűnt követett el ezzel. Mert itt a szeretet szokásban mérendő, mindenki tudja!

Végül az újabb bukták mutatták az igazságot. Segítségre szorul. Nagyon megrázta a helyzet, mert nem az volt, amit a fejébe vett. Lassan elhagyta a valóságot és eltávozott emberekhez beszélt. Ereje elfogyott, személyisége hulló félbe…

Olyanná vált, mint egy kép, amit gondozni kellett. Nem szólalt meg és nem ismert- lelke végleg elkóborolt.