Kri01 blogja

Békés és boldog, szeretettel teljes ünnepet :) !

Fehér alapon vízszintes barna csíkok cikáztak a függőleges vastag vonalak között. Egyszer közeledtek, majd távolodtak, végül megállapodtak egy helyen. E csíkok gazdája és hordozója egy barna kisfiú, ki kétségbeesetten járkált fel s alá kicentizett cellájában. Ott raboskodott már jó ideje.

Szabadságvesztéssel büntették rossz magaviseletét. Elképzelhetjük, milyen lehet, mikor egyhelyben kell maradni egy kis zárkában, amelyet lehetetlen áttörni és csak karnyújtásnyira van a szabadság Mivel gyerek, ezért egy kis szórakozást is engedélyeztek számára. Börtöne elé helyeztek egy kis dobozt, mely tele volt színesen mozgó hangos alakokkal.

A barna csíkok mozgása hirtelen megszűnt. Egy függőlegesen lefelé ereszkedő mozdulat, s a kisfiú leült.

Szomorú és nyugtalan arca egy pillanat alatt megenyhült a színes és beszélő figurák láttán. Néhány perc „terápia” után mosolyra derült. De ki szeret állandóan csak látványos, mégis megfoghatatlan érdekességeket figyelni, aminek egy idő után semmi értelmük sincs? Hisz egyformák, mindig ugyanazok. A kisfiú méltatlankodni kezdett. Semmi sem érhet fel a szabadsággal, semmi sem helyettesítheti. Bár ki tudna törni! Vastagok és hidegek a rácsok. Hiába rázza, csak nem akarnak összetörni. A rácsok csattogó és recsegő hangját egyszeriben felváltják a hangos kérlelő kiáltozások.

Szegény látja, hogy nincs ennek értelme. Már nem bírja tovább, elég volt! Magára maradt nincs, aki segítsen, vagy legalábbis beszéljen hozzá. Egyedül van a kicsiny kipárnázott birodalmában. Kibírhatatlan! Kis arca vörösen összeráncolódott, szemöldöke kidülledt, szája és álla szinte kitüremlett megszokott helyéről és a hangja, nos, mint egy teáskanna, melyből visítva párolgott a víz. Igen. A csöpp gyerek zokogni kezdett. Sírt a szabadság felett, amiatt, hogy milyen jó lenne kijutni, többé nem szegne törvényt, csak kerüljön el erről a helyről!

Egy ajtócsattanást hallott, lassan abbamaradt a zokogása. Elcsitult. Valaki gyors léptekkel közelített hozzá. Két óriási kéz jelent meg a kisgyerek feje fölött, melybe bátran megkapaszkodhatott. Kis karjait bizton emelte s hagyta, hogy e két kéz kiemelje rémálmából.

Az óriási kezek tulajdonosa, ügyének elbírálója volt, ki meghallván a szívszorító babakönyörgést, otthagyta ügyét, baját és rohant. Felemelte kis emberkéjét, magához szorította, majd szeretettel engedte útjára.

Apró manócskánk utoljára rápillantott huncut szemeivel rácsos kiságyára, arra a helyre, mely annyi élménytől fosztotta meg. Végigméri helyzetét, majd örömrikoltozással eliszkolt. Boldog, mert tudta, hogy a büntetésének ideje lejárt.

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok zörgessetek és megnyittatik néktek.” Máté 7: 7 Imádkozó szívvel. Nem kegyeskedésből, hanem őszintén. Ha belegondolunk, hogyan telnek el az ünnep előtti napok, sokszor rájövünk, hogy sok mindent másképp kellett volna tennünk vagy épp nem kellett volna azt tennünk, amit tettünk. Magunkhoz és a környezetünkhöz másképp kellett volna viszonyulnunk. Lehet, hogy ünnep elteltével ezt sokan átgondolják és megbánják, de más alkalommal miért kezdődik újra és újra? Mert nem beszélünk az Úrral. Nem borulunk le és nem alázkodunk meg annyira, hogy bevalljuk: Uram, Nélküled semmi jóra nem vagyok képes! Segíts! Ha ezt így, őszinte lélekkel megvallod időben és Igéjén keresztül kéred az útmutatást, Ő segít. Ehhez le kell állnod még az ünnep előtti készülődésnél és kérned Őt. Segít, tudom, hogy segít, mert velem is így tett. Ha Ráfigyelve készülődünk: 1. Felkészítjük a szívünket az ünnepre. 2. A munka is gördülékenyebben megy. 3. Megtanulunk mértékletesen készülődni. 4. Nyugodtak leszünk, mely családunk épülésére szolgál. 5. Kipihenve kezdhetjük az ünneplést az istentiszteleten. Úgy gondolom csupa haszon.

Mi van akkor, mikor ez kattog a fejünkbe: Képes vagyok magam megoldani, megvan a tervem és csak aszerint megyek. Senki ne merjen megzavarni! Önerő: 1. Az jár a fejünkbe, hogy felborul az ütemtervünk, ami természetesen frusztrál. 2. A munka görcsösen megy. 3. Mindenáron megtesszük, amit elterveztünk, még ha belegebedünk, akkor is. 4. Ingerültek leszünk, ami megbontja a családi békét. 5. Fáradtan kezdhetjük az ünneplést az istentiszteleten elbóbiskolva.

Nem kell elmagyarázni, hogy melyik a jobb. Szánjuk Rá az időnket, tegyük Őt a munkánk elé! Ez az Ige sokat segített és pont jókor kaptam.

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Filippi4:6

Áldott ünneplést 😊!

Háziasszonyok állandó dilemmája: mit főzzünk ma? Óvodába menet megkérdeztem a kisfiamat.

-          Targonyát! Betűset!- volt a válasz.

Oly sugárzó arccal mondta, hogy miután elvittem az oviba, megvettem azonnal. Betűs, vagyis betű formájú. ABC-k halmaza. Egy csomagban. Kibontottam és az előre elkészített, olajjal kikent fazékba szórtam. Egy kupacban hevertek és várták, hogy fogyaszthatóvá alakítsam.

Kavargattam és közben célomra összpontosítottam: ételt készítek a családomnak.

Kezdtek megváltozni, összedolgozni velem. De még nem volt az igazi. Apróra vágott kolbászt adtam hozzá: lelkesen készítek ételt a családomnak.

Még mindig kell valami. Beleraktam a felkockázott hagymát is: lelkesen készítek ételt a kedves családomnak.

Majdnem kész, csak az ételízesítő és egy pici só maradt hátra. Finoman hullottak ki ujjaim közül. Vízzel öntöttem fel: lelkesen, odafigyelve készítek ételt a kedves családomnak.

Hm…jó. Még egy csipetnyi friss petrezselyem. Tehát: lelkesen, odafigyelve készítem az ínycsiklandozó ételt a kedves családom számára. Kész!