Kri01 blogja

Reggeli séta közben illatok és dús látvány szabadul fel előttem. Lágy fű, melyet csendesen ringat a szél ide- oda.Szép frizurájú fák, melyek hajkölteményeikben fekete gyöngyként ható dalolók csüggnek. Friss fű-, virág- és földillat bomlik elém és àrad körülöttem. Minden tökéletes, mit alkottál Istenem :) !

A kisegér barátsága

Egy szép napon a kisegér vásárolni ment. Hazajövet egy kőbe botlott és elesett, a vásárolt élelme meg szétgurult. Elefánt úr ment éppen arra, meglátván a balesetet, segített a szegényen. Összeszedték az almát, diót és kenyeret, aztán teázni mentek.

Így kötött barátságot az egér az elefánttal.

Ábrándos cet

Az óceán mélyén lakott a cet. Néha felúszott a felszínre, hogy a csillagokat nézhesse. Történetesen egy sirály szállt a fejére és faggatni kezdte a cetet. A hal mesélt a csillagokról, hogy milyen szép így távolról és mennyire szeretne közel kerülni hozzájuk. A madár csak ennyit felelt:
- Messziről minden szép, barátom!

Béka úr

A sás mélyén élt a nagyhangú, pökhendi Béka úr. Állandóan szerepelt és tetszelgett. Társai többször is csitították, mert ellenségük, a gólya, portyázott arra. De ő rájuk sem hederített, hanem kiválasztotta a legnagyobb és legmagasabb területet, felfújta magát és brekegni kezdett …hammal fejezte be a gólya.

Cirmi dorombol

Udvarunkon mászkált egy kiscica. Cirmi lett a neve. Sehol sem találta helyét, állandóan izgett- mozgott. Kis tálkába tejet kapott, amit be is lefetyelt hamar. Jóllakott és hálásan dörgölőzve dorombolt.

Csiga Csabi poggyásza

Nehéz dolog a költözés.- mondta csiga Csabi, vonszolva poggyászát. Teljesen kimerülve vánszorgott az út egyik oldaláról a másikra. Már nem messze volt a kiszemelt birtok, tele fűvel és bokorral. Hirtelen nagy robajjal egy biciklis hajtott át a csigán, aki elbújt a poggyászába, házába. Ez mentette meg életét.

Darazsak éneke

Rég elolvadt a hó, de a tavasz sehol. Lassan ébredezett a természet. Fák rügyeztek félénken és virágok bújtak elő szégyenlősen. Nagy zsongással érkeztek a darazsak, fennhangon énekelve:
- Mezőre, zöldre zörögjünk zengve!

Megedzett bodza

A tavasz utolsó hónapja virágzott és a tél mégsem akart lemondani jogairól. Időről időre küldte szövetségesét, a Fagyot, hogy területeket foglaljon. E csata sok növény életébe került. Kivéve a bodzát, mely merészen bontotta virágait, kötekedvén a téllel. Mily jó illatú, mily finom a bodzaszörp!

Dzsekit vegyél!

Komor napra ébredt Misi. Esett az eső és fújt a szél, Misi mégis ki akart menni játszani kiskutyájával, Picurral. Már épp az udvarra lépett volna, mikor egy ismerős hang megállította:
- Hová mész, fiam?
- Ki, Picurral játszani!
- Jó, de dzsekit vegyél és sapkát!

Esernyő mese

Piros, csinos esernyő járt kézből kézbe. Hol egy kislány tartotta, hol egy öreg bácsika. Nem volt állandó lakhelye. Egyszer a falu elején bukkant fel, aztán a falu végére került. Addig járt- kelt egyik helyről a másikig, míg eltűnt. Azóta keresi a gazdája, bízva, hogy esernyője valahol várja.

Éjjeli bogarak

Két kis bogár zümmögött az éjszakában. Lármájukkal megzavarták a Hold álmát. A nagy égitest mérgesen sugarával keresni kezdte a zaj forrását. Meg is találta nemsokára a két rendbontót.
- Hazafelé, mars!- kiáltotta- Anyátok már biztos keres benneteket!

Fűzfa szomorkodik

Kertünk végén egy nagy fűzfa élt, lehorgasztott fejjel. Egyszer egy kis veréb repült lombja közzé. Leült az egyik ágára és faggatni kezdte a fát, hogy mi bántja. A fűz panaszkodni kezdett:
- Neked könnyű, mert bárhová mehetsz, de én! Én egyedül vagyok, meg se moccanhatok. Mindenki magamra hagy!
- Ne bánkódj,- vigasztalta a madárka- én itt vagyok, leszek a barátod!

Giliszta Géza eltévedt

Márciusban felásták a kiskertet, giliszta Géza házával együtt. Nem tehetett szegény semmit. Ott vonaglott a felszínen elkeseredetten keresve otthonát. Egyik kupac földből a másikba kúszott, de semmi. Megunva az egészet, más lakás után nézett.

Gyalogló gyík esete

Kis gyíkocska ámulva nézett a gyors autók után. Összekaparta kis vagyonát és vett magának egyet. Túlhajtotta a gépet, ami szét is esett. – Nem kell nekem autó, itt van a két fürge lábam!- gondolta magában.

Azóta gyalogol a gyík.

Hernyó invázió

Terjeszkedett a zöldségesbe a káposzta, nem engedett helyet a többi növénynek. Pompásan mutogatta réteges, zöld szoknyáját, amire egy hernyó is felfigyelt. Nem sokat tétovázott a hernyó, szólt társainak, hogy a káposztán van mit legelni. Tíz percen belül már nyüzsgött a hernyósereg. Megsínylette ezt a káposzta és megtanulta, jó szerénynek lenni.

Inkább játszanék!

- Anya, inkább játszanék!- mondta Misi, aki nem akart tanulni. Majd a laptophoz fordult. Keresni kezdte, azaz kezdte volna kedvenc játékát. A gond csak az volt, hogy nem tudta leírni.

- Anya, segítenél?

Így szép!

Hatalmas rendetlenségre jöttem haza. Felfordult székek és szétdobált játékok közt vettem észre két elégedett arcocskát.

- Ez itt egy óriási robot, amit mi irányítunk!- kezdte Misi.

- Én is harcos vagyok!- vágta rá Dani.

- Anya, ez így szép!

Jégvirág meséje

Télen kivirágzott az ablakunk. Csodás jégvirágba borult. Az öreg Szél járt- kelt csodálva a virágokat, fújta régi szövegét, amiről azt hitte, hogy megingatja a virágokat. Ám azok még szilárdabbak lettek. Csak a Nap kedves melege tudta megolvasztani jégszívűket.

Kékike, a pocsolya pillangó

Egy unalmas séta közben, kék pillangó szegődött hozzánk. Miközben a lócán ültünk, Misi kezére repült, örök barátsága jeléül. Óvatosan tartotta Misi a karján, vigyázott rá. Kékike megjegyezte a kisfiú kedvességét és minden kék pillangónak elmesélte. Nyár elején, amikor meglátják Misit sétálni, szárnyukkal integetnek neki.

László

László, a ló gondtalanul élt családja körében. Egyszer csak gondolt egyet és elment. Mindenáron szabadulni vágyott, mert azt hitte ő a legokosabb ló. Egy alkalommal megfogta őt a gonosz ménes. Nyakára nehéz igát tett, ütlegelte és éheztette. Így lett rab ló, László.

Lyukas zokni tragédiája

Gyönyörű pár zokni díszelgett Dániel lábán. Kék színű, fehér csíkos, puha zokni. Történetesen Dániel elesett és kilyukadt a zokni. Már nem volt olyan szép, ezért kérni kezdte gazdáját, hogy a kézzel való tovább lyukasztás helyett, szóljon az anyukájának, hogy varrja meg. Dani ezt nem tette, ezért a lyuk megette a zoknit.

Madarak szimfóniája

Jó kinn lenni. A világ zajától távol a fűbe huppanni és hallgatni a koncertet. Megfigyelni az előadókat. A gyönyörű fülemülét, barázdabillegetőt és fecskét. Te szereted a madarakat?

Nahát, micsoda kilátás!

Kárpátalján lakunk, így hegylánc a barátunk. Beregújfalu dimbes dombos terület. Gyorsan felmásztunk egy dombra és kezünkben a messzelátóval körbenéztünk. Szemünk álmuldozott, szánk egy mondatot hagyott:
-Nahát, micsoda kilátás!

Nyár van!

Meddig kell még tanulni? Már csak két hetet… már csak egyet. Végre nyár van! Szabadok vagyunk!
- Ismételni ne felejtsetek el! Ha nem ismételtek kárba vész egy éves munkátok. – adta útravalóul a tanár.

Ollóval óvatosan!

Ollóval jó képeslapot készíteni. De nemcsak azt lehet. Lehet dinoszauruszokat, robotokat, csirkéket és manókat is kivágni az olló segítségével. Ezt viszont figyelmesen kell, hogy meg ne szúrjuk magunkat, se másokat. Tehát ollóval óvatosan kell bánni, nem hadonászunk vele!

Óvjuk a kisebbeket!

Iskolás lévén vigyázni kell a kicsikre, mert ők nem tudnak vigyázni magukra. Aki iskolás az okosabb, tudja, hogy az utcán nem szabad szaladgálni, mert elüt az autó. Magasra sem szabad mászni, mert aki leesik, eltörheti a kezét vagy lábát. Ezért kell elmondani a kisebbeknek és ügyelni rájuk. Óvjuk őket!

Örökzöld

Általában a fák ősszel leveszik kifakult ruhájukat és áttetsző, enyhe fehér pizsamába öltözteti őket a dér. Vannak viszont olyan fák, amik zöldek maradnak. Például a fenyőfa vagy a tujafa. Ezek a fák ragaszkodnak a zöldhöz, mint emberek a reményhez.

Őz a láthatáron

Láttál már őzikét? Én messziről. Félénk teremtés. Meg is értem, mert, amit az ember megszelídít, az a szolgája lesz. Akkor azzal bármit tehet, így képzelni az ember. De téved.

Papagáj vagyok!

Köztudott, hogy a kisebb utánozza a nagyobbat. A nagyobb viszont ilyenkor mindig mérges. Ez történt két fivér esetében is. Misinek már nagyon elege lett öccse utánozásából, ezért ingerülten kérdezte:

-         Dani, te, miért utánozol engem?!

-          Mert papagáj vagyok!

Aqua park

Voltál már Aqua parkban? Én még nem, de csuda jó dolgot hallani róla. Például, hogy sok egzotikus halakat tartanak ott. A kedvencem a delfin és biztos vagyok abban, hogy egyszer látok egyet élőben.

Neked melyik a kedvenc vízi élőlényed?

Ravasz róka

Legelésző bárányok közzé került egy legelésző róka. Megígérte a bárányoknak, hogy csak néhány percig lesz a közelükben, ne féljenek. Már csak a füvet eszi, mert ízletesnek találja. A bárányok először gyanakodtak ugyan, később már nem bánták. Csak este vették észre, hogy eltűnt a legkisebb.

Savanyú a süni kaja

Süni Sára csak spájzolt, csak gyűjtögetett. Amit lelt, mindet összegyömöszölte és betuszkolta túlzsúfolt odújába. Nem gondolt másra. Sem arra, hogy a felhalmozott étel megromlik. Ő nem ehette, másnak nem engedte.

Szúette ház

Beköltözött a szú egy faházba. Megvakarta fejét a ház gazdája:

-         Majd holnap elintézem!

És a holnap holnapot követett, az év évet. Lassacskán a szú megnőtt a ház kicsivé zsugorodott. Egy napon eltűnt és a gazda ház nélkül maradt.

Talált tárgyak

Kapálás vagy gyomlálás közben sok érdekes tárgyakat hoz elő a föld. Néha üvegdarabokat, amikkel vigyázni kell, hogy el ne vágjuk vele a kezünket. Néha apró házakat, pisztolyokat, virágokat formáló követeket találunk. Hogy igazán azzá váljanak, fogunk egy filcet és kifestjük. Mostmár igaziak!

Tyúkanyó kincse

Szaladgálni az udvaron a legszuperebb dolog! Az képzelem sokszor, hogy a szélnél is gyorsabb vagyok és igen, én lehetek a verseny nyertese! Tyúkanyó kotkodácsolása szakította félbe a versenyt. Kíváncsian odamentem. Hát nem egy kincsre hívta fel a figyelmemet?! Egy friss tojás! Csuda finom!

Ugróiskola

Az ugróiskolához nem kell sok minden. Egy kréta és néhány méter betonos út szükséges. Megrajzolom a kockákat és a számokat, ja és fogok egy kis kavicsot. Mehet a játék. Te kezded! Dobj és ugorj!

Úton hazafelé

Gyuri nem szeretett volna többet hazamenni, mert Misi mindig nyaggatta. Ő egy idős kandúr! Igazán több tiszteletet érdemelne! Gyengéd simogatást és napi három tányér tejet, plusz némi főzeléket. Elvégre is, ő fogja meg a rabló egérbandát!

Varjúkárogás

Lócán gubbasztó varjúsereg figyeli a járókelőket. Semmi sem szent számukra, mindenbe belekárognak. Hisz ők a világ bölcsei, igazán megtehetik! Vadász lőtt közéjük időként. Ilyenkor mindig elhullott egy. Nem zavartatják magukat, másnap újra összeülnek.

Weöres és a többiek

Szeretni kell a verseket, fiam! Weöres, Petőfi, Kányádi, Füle és még sokan mások, nekünk írtak. Hogy olvassunk és gondolkodóvá váljunk. Nem is olyan hosszúak. Szépek és okosak. Olvasd azt, amit megértesz!

Xilofont kaptam

Egy szép napon édesapám vett egy xilofont. Nekem is tetszett és a testvéremnek is. Csak ütögettük és hallgattuk. Majd összevesztünk rajta. Harmadnapra egyikünknek sem kellett. Ez a xilofon és a többi új játék története.

Zord idő

Ha esik az eső és nagyon zúg a szél, szoktál félni, ugye? Pláne, ha zivatar van, zeng a felhőhad! Ilyenkor mindig eszedbe kell, hogy jusson: nem vagy egyedül. Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van. Ne zakatoljon a szíved, nyugodj meg és tedd le a félelmedet a Teremtő elé. Ő a legbölcsebb!

Zsugori kutya

Egyszer a kutya sok csontot kapott ajándékba. Történetesen találkozott a macskával, aki éhes volt. Mivel látta, hogy a kutyának van mit a tejbe aprítania, kért tőle egy keveset:

-         Nemmm!- vicsorította a kutya. és ahogy tovább haladt a zsákmányával egy

nagyobb ebbandával találta magát szemben. A korcsok rávetették magukat a kutyára és mindent elvettek tőle, ráadásul jól ellátták a baját. Szégyenkezve és meggyötörten húzta fülét és farkát a vackába.

Itt a vége, ne fuss véle….

Késéles fájdalom ébresztett fel. Megmagyarázhatatlan, de fájóan zavar. Nem tudok érezni miatta, csak a tudatom irányítja testemet. Tudom, mit kell tennem, hogy kell élnem, mit a terveim, szándékaim. Ez az ék pedig üvegszilánk. Igen emlékszem, amikor tizennyolc évvel ezelőtt vékony szilánk került a bokámba. Az érzés ugyanaz. Az ok is. Megint nem figyeltem, és hagytam, belemásztam. Tehetetlen vagyok, mert tudom, hogy ezt magam képtelen vagyok kibányászni, bármilyen ügyes módszerrel próbálkoznék. Ugyanúgy véreznék és a szilánkot beljebb tolnám, hogy jobban fertőzzön. Érdekesek vagyunk mi emberek, mindent a saját bölcs meggondolásunkkal akarunk elrendezni.  Nem kell a segítség! Pedig egy karnyújtásnyira van. Most így ahogy vagyok, Ráhagyatkozom, tudom, segít. Mert megvédett az éjszakai ijesztéstől éjjel és a repülőnyíltól nappal. A sátramhoz sem közelített veszedelem és a döghalál, amely délben pusztít… ugye elközelgett, ugye? Ő volt, van és lesz mindörökké! Imádom szent nevét, imádom Őt- a Megmentőt!

Lassú derengés a létnek, kusza visszatérő emlékek annak, hogy vagyok. Ahogy az agyamba tódul a vér, felserkenek. Mennyi az idő? Mi a mai program? Szép idő van. Bármit megtehetek. Egy kicsit visszacsukódik a szemem. Hirtelen nyolc- tíz éves lettem. A gyertya csendes elmúlását bámulom, ami szemben van velem az asztalon. Míg olvad, összeragasztja maga alatt a tengeri szemeket, mert anyu abba tette, hogy stabilan álljon. Unatkoztunk, mert elment a megszokott áram. Apu ábécés játékot talált ki. Ember, állat, növény, tárgy. Egy mondja az ábécét magában, a másik rávágja, hogy „Stop!” és amelyik betűt mondja az ábécés, arra a betűre kell mondani nevet. Voltak vicces pillanatok, még most is emlékszem, mert valamelyik betűnél berögződtek a válaszok: Csilla, csiga, csillagvirág, csoki. Amikor meguntuk a sánta rókát játszottuk, vagy a kezünkkel próbáltunk alakokat mutogatnunk a falon. Érdekes volt. Volt olyan is, hogy a szüleimnek dolguk volt, így magunk voltunk. Azt képzeltem, hogy nem is a szüleim. Valami űrlények és csak teszik magukat, vagy én vagyok az űrlény. (Talán sok sci-fit néztem) Ilyenkor a viselkedést figyeltem és a reakciókat.

Aztán tinédzser lettem. Felpattant a szemem! Mennyi hülyeséget csináltam! Sok hűhó a semmiért! Mindenáron tetszelegni akartam. De miért? Miért is? Újra lehunytam a szememet a válaszért. Diszkóba készülök, általában magam. Volt, hogy a barátnőim is ott voltak. Vagy a drága hűséges barátom és testvérem. Egy kis smink, parfüm, divatos ruha és mehetünk. „Biztos valami izgis lesz! Rálelek az örök szerelemre! Mindenki csodálni fog!” Felmentünk. Egy pár részeg lézengett. Benn néhányan táncoltak. Általában lányok. A fiúk inni mentek, majd részegen jöttek táncolni. Na, nem mindenki. Nekem az tetszett, amikor más faluból vagy városból jöttek. De mindig ugyanaz a vége: vártam, hogy történjen valami. De semmi! Volt olyan, hogy felszedtem néhányat az új fiúk közül, de gáz volt. Hitegettek és csak abból adtak, ami nekik volt: a közönségességet. Egyes lányok az osztályból igyekeztek elgáncsolni, nem értették, hogy nem versenyezni akarok velük, csak boldog akarok lenni, igazán szeretni! Ahogy az akkori tini filmekben láttam. Megpróbáltam ebbe szerelmesnek lenni, meg abba. Sajnos csak későn tudatosult bennem, hogy megvan az a képességem, hogy irányítani tudom az érzéseimet. Most is, mielőtt valamit érezni akarok, végiggondolom, miért is jó? Kinek származik jó belőle? Természetesen van úgy, hogy külső ingerek befolyásolják, de jó idejében elkapni és megvizsgálni.

Amikor a legjobb barátnőm elpártolt tőlem, nem akartam senkivel se barátkozni többé. De jöttek az igazi barátok. Jóban- rosszban kitartottunk.

Aztán egy újabb hitegető jött. Ő talán? szeretett? Nem tudom miért tette. Mindenesetre magába bolondított és az időmet is pazarolta. Valahogy vele egyfajta szabadságérzés is jött. De mire voltam szabad? A hülyeségbe? Repültem! Úgy éreztem, mindenre képes vagyok, eltörpültek a határok. Még idejében rájöttem az illúzióra. Szakításnál nem volt mit hozzám vágnia.  Csak bántott, ha láttam. Mindenesetre hála neki, megismerkedtem az igazival, akivel máig ismerkedem. Mert valójában csak arra vágytam, hogy feltétel nélkül szeressenek. S én egy tökéleteset akartam szeretni. Megtanított arra, hogy ne bízzam a lelkemet senkire és ne mások legyenek a példaképek, csak Ő.

Sokat botladoztam, sokszor mély kútba estem. Ez vagyok! Csak tönkretenni tudom az életemet, vonz a föld mocskos gravitációja. És újra kezdődik: rakódnak a szennyek, bűzös, kíváncsi vágyak. Aztán felkiáltok: „Elég! Megfulladok!” Ő megsajnál, nem önérdekből segít. Kibogozza a tekervényes indákat, felszabadít. De már nem akarom ezt a körkörösséget, haladnom kell!

Ó hányszor tettem magamat nevetség tárgyává, hányszor alázkodtam meg emberek előtt! Miért? Egy sem érdemli meg! Pedig próbáltam: úgy élj, cselekedj mások felé, ahogy elvárnád, hogy tefeléd tegyék. Tényleg? Megtettem. Mindig becsaptak. Később rájöttem, hogy nem jól értelmezem: semmit sem kell elvárnom. Megteszem önként, elvárás nélkül, mert Isten is elvárás nélkül éltet.

 Egyszer ezt az egészet nyugodt szívvel itthagyhatom, mert jobbat kapok-, amikor lecsukom a szemem.

Békés húsvéti ünnepet mindenkinek :) !