Kicsikinga blogja

Kicsikinga•  2022. február 10. 09:23

Nem csak Valentin napra.

A Szerelemhez

 

 

Ahol te vagy, szól a zene,
Káprázik a napnak szeme.

Felhőt kérne menedékül,
De az ég csak egyre kékül.

Lent a világ bódulatban,
Elsőbálos hangulatban.

Petrezselymét elhajítva
Bú a Magányt átkarolja.

Táncuk közben mosolyognak,
Amit eddig sosem tudtak

.

Viselsz minket szeretettel,
Mindent bíró nagy szíveddel.

Pajkos kicsi szeleburdi,
Akard egyszer visszakapni.

 

 

 

 

Kicsikinga•  2022. február 1. 11:04

Még mindig visszanézve...

 

 

Szüleimnek sohasem mondtam, hogy ''nem'', mindig szót fogadtam, és örültem, egyetlen kedves szavuknak is.


Ők mindig nyugodtak voltak engem illetően, vagyis azt hitték, hogy okos vagyok, éppen ezért futó simogatásokat őrzök, és előttem van a ''háztartási könyv'', amit vállaltam vezetni, mert bizony, patikamérlegen kellett kimérni a lehetőségeket...

Nem volt könnyű a gyermekkorom, mégis köszönök mindent, amit csak kaptam útravalóként...

 

Azért Anyukám, legalább egy vasalót kaphattam volna, de hát kétfelé nem lehetett vágni, így nem én vittem a ''felnőtt'' életembe...

 

Bocsánatot kérek, hogy ezt most is, mint annyiszor megemlítem, de már látom, hogy mosolyogsz, és az jó, az nagyon jó,

Drága Édesanyám...


Nem sokszor simogattál meg, ezért óriási maradt mindegyiknek az értéke...

 

Édesapám, akitől megtanultam az igazi történelmet, az Aranycsapat összetételét, és soha nem felejtem el a közös utazásainkat, az állomási restik, mozdonyfüsttel elegyedő, izgalmas illatát…



Köszönöm Nektek a csend, a béke és a nyugalom szeretetét,

Köszönöm a Karácsonyi melegség igényét,

Köszönöm a könyveket, a szép zenéket,

Köszönöm a Vasárnapok hangulatát,

 

Köszönöm, hogy Veletek lehettem…

 

 

Még mindig úgy van, hogy bármi történjék is, először magamban keresem az okot…


                                            Mindent köszönök!

Kicsikinga•  2022. január 31. 15:44

Érthetetlen...


Ahol én "lakom", az a mesék kerek erdeje, ott minden olyan tiszta, olyan egyszerűen szép.


Amit megtanultam, és viszek magammal az évtizedek alatt, az egy olyan tulajdonság, ami enyhet ad a léleknek, ami átsegít mindenen, az az, hogy soha nem elégedetlenkedem, soha nem irigylem le azt a plusz egy-két gombot más kabátjáról, ha az enyémen csak egy van, de rám zárja a finom meleget...


Manapság az emberek zöme bántóan elégedetlen, csak tudnám, hogy miért?


Van szép lakásuk, házuk, sőt villák, nyaralók tömkelege, szép kertekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel, és én ezt soha meg nem tudom érteni, hogy még mi kell ahhoz, hogy boldogok legyenek!


Nekem nincs lakásom, gyermekkoromban sem volt házunk, mert a szüleim Mindenüket elveszítették ( most finoman mondtam ), mégis rengeteg gyönyörű emlékem van, amit már többször is megírtam.


Nincs az a finom tea, ami jobb lenne, mint az, amit a havas téli napokon Édesanyám asztalra tett, zsíros kenyérrel.

Rengeteg könyvünk maradt, az nem volt annyira kelendő vinni való...
Abból táplálkoztunk, és az volt az egyetlen vagyonunk.


Az egyetlen!


Amikor Édesapám befűtött a cserépkályhába, azonnal éreztük a szeretet melegét, és a többit már olvasni lehetett a blogomban...


 

Méltóságotokat őrző, drága Szüleim, KÖSZÖNÖM NEKTEK!

Kicsikinga•  2022. január 31. 10:19

Visszanézve...

Csak nehogy úgy járjak, mint Lót felesége!

 

 

 

Elfogy a mák, elfogy már minden, ami kell a bejglihez, a pozsonyi kiflihez, a linzerkarikákhoz, ugyanis minden nap az első dolgom, hogy megnézem az időképet, és ott van, igenis van hópehely rajzolva, vagyis hogy HAVAZNI fog!

Lassan az történik, hogy már nem szeretem majd a töltött káposztát, és mindent, amit idén "télen" kit tudja milyen sokszor elkészítettem, várva a havat, a gyönyörű havat, havat, havat, havat... 

 

Valamikor, sajnos régen, még volt, igen volt, és én szaladtam, készültem, testileg, de főleg lelkileg...

Istenem, de szép is volt...

 

Valahogy így

 

Még egy pulóver, még egy mi is, jaj, nem számít, csak gyorsan, gyorsan!

Hatalmas pelyhekben esik odakint a sok szép emlék, megannyi kis öröm, jaj, sietni, le ne maradjak!

Már kint is vagyok, és boldogan reszketek a buszmegállóban.

Nem baj, semmi nem baj, csak még egy kicsit érezhessem, hallhassam, láthassam!

A piacon hosszú sorokban az emberek, és senki nem ideges!

 

Levelet is adhatok?

Bizony!

Maradhat?

De mennyire!

  

 

 

Maradjon, maradjon, örökre maradjon, soha ne menjen el, ne engedjük!

 

 

Savanyú káposzta, füstölt kolbász, finom hurkák, frissen sült kenyér illata,
a gyertyák fénye, mosolyogva kuncog rajtam, aki könnyekkel a  szememben nézem,

az egyre sűrűbben hulló, illatos

Karácsonyt…

            

                            

 

Kicsikinga•  2022. január 27. 10:54

Vártalak...

 

Hidegben...

 

Télidőben sosem fázva
Élvezem a hó hűsét,
Mert az idő nálam hagyta,
S
Mindörökre nekem adta,
Egy régi szép nyár melegét...

 

*

Hófehéren

Korosodó arájában
Karcsú, kicsi szűzét látja,
Ki
Haját oldja zavarában,
Mert a fátylát nem találja.

 

 Peckesen, fölemelt fejjel, gyönyörű ruhában sétálnak a házak között, sokszor olyan sokan, hogy öröm nézni, sőt nekem hallani is, ugyanis gyermekkorom óta a tél hírnökeinek hittem őket...

Még ma is.

Nem jött a tél, az az igazi, az a hófehér, az a békét, a puha csendet adó...

 

KÁR


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom