Kicsikinga blogja

Gondolatok
Kicsikinga•  2019. március 9. 05:40

Bedrótozva...



Tudom, hogy a technika fejlődik, ami nagyon fontos és szükséges, de én könyörögve kérem, hadd maradhassak régimódi, korszerűtlen!


Szépen kérem, hagyjanak békén!


Mindenhol kábelek, vékonyak, vastagok, dobozok, ledfények!


Hova tűnt az otthon?!


Szépen kérem, hagyjanak békén!




Szörnyülködve néztem körül,  2019. március 9-én, hajnali 3 órakor...





Kicsikinga•  2019. február 28. 18:44

Virtuálisan...


Kedveskéim, az én internetszolgáltatóm megszűnik ma éjfélkor, és csak jövő hét szerdáján kapok lehetőséget, hogy újra itt lehessek Veletek!


Nagyon nem jó, hogy állandóan fuzionálnak, beolvadnak, fölvásárolnak. MARADNÁNAK MÁR NYUGALOMBAN!


Dühös is vagyok, és szomorú is!


Nem tudom, hogyan, de megpróbálok valamit!


Addig is, vigyázzatok magatokra, ne menjetek el erről az oldalról, hisz itt nagyon jó!


Mindenkit ölelek szeretettel!

Kicsikinga•  2019. február 17. 15:13

"Tűzetesen"...

Már muszáj volt búcsúznom a Karácsonytól, és annak aranyos, alig ötven centis, kis fájától.


Nekiálltam.


Kevés dísz volt rajta, mint mindig, ezért úgy gondoltam, hamar meg tudom csinálni, és a felfordulás sem lesz olyan nagy...


Gondoltam.


Úgy tűnt, hogy még szívesen maradna, mivel alig-alig hullajtotta a kis tűit...


Dobozok előkészítve, bennük a szépen összehajtogatott papírtörlők, amibe majd visszacsomagolom őket, ahogy azt mindig is szoktam, majd mindegyik a feliratozott kis helyére kerül...


Gondoltam.




Amint hozzáértem az első kis harangocskához, és tobozmanóhoz, azonnal úgy döntött, hogy túlad azokon a szúros kis levélkéken, és én ott álltam, egy nagy halom Ünnepben, aminek még ráadásul illata is volt...


Folytattam.


Már a kesztyű sem védett meg attól, hogy ne legyek "beoltva", számtalan helyen...


Tovább.


Elővettem a metszóollót, hogy gondosan összevágjam apró darabokra, amit azután szemeteszsákba tudok tenni, gond nélkül...


Gondoltam.


A metszóolló kirepült a kezemből, ugyanis olyan kemények voltak az ágak, hogy még ketten sem bírtunk velük...


Az olló föladta.


Nekem nem szokásom, ezért nekigyűrkőztem, és szúrkálások ide, szúrkálások oda, módszeresen dolgoztam tovább...


Előkerült a portörlő is, hiszen egy év alatt, nem tudott minden tiszta maradni, ami a kisszekrény polcait illeti...


Már minden a helyén volt, becsomagolva, nettül, és vissza is rakva a megszokott szekrénybe, ami csak a Karácsonyé, és a Húsvété...




A porszívó is kufulladásig tette a dolgát, ezért megkegyelmeztem neki, és szépen a helyére tettem őt is...


Kár volt.


Amint a kis szekrény fölé visszaraktam volna a  szép zöld futókát, az úgy döntött, hogy a makulátlan terítőre, és mindenbe, amit ott látott, szépen beleborul, cserepestől, finom soproni feketeföldjével együtt...


Megtette.



Nem sírunk Kinga!


Elő a porszívót, és kezdjük újra...


Kezdtük.


Most sebtapasszal az ujjamon, és nagyon fáradtan ültem ide a gép elé, hogy megírjam, ezt az emlékezetes történetet, sajgó derékkal, olyan zilált állapotban, hogy még magamon is nevetek...




Esetleg, ha valaki tudja közületek, hogy hova tettem el az egyik dísztálat, amikor helyet csináltam annak az aranyos, alig ötven centis kis fának, akkor kérem szépen szóljon nekem!


Nagyon köszönöm előre is, és további szép napot kívánok Nektek, Ti Kedvesek!


Puszi, és ölelés, nem csak ma, vagyis 2019. február 17-én.









Kicsikinga•  2019. február 3. 11:05

Vasárnap...


Köszönöm szépen, hogy ma is föl tudtam kelni...

Köszönöm szépen, hogy az esőcseppek kopogása nem bántja a fülemet...

Köszönöm szépen, hogy a szürke felhők felé szálló varjúsereg látványát csodálattal nézem...

Köszönöm szépen a kis fácskának, aki  hősiesen tartja magát, és ugyan már fáradt illatával,  de még vissza tudja hozni a Karácsony melegét, fázó szívembe...

A konyhában fővő húslevesre vigyázva gondoltam ezekre az ajándékokra,
hálás szívvel...

Mindig hálás szívvel


2019. február 3-án, Vasárnap.

Kicsikinga•  2019. január 23. 14:28

Melegben...

Lekapcsolom a radiátort, és inkább fázom...

Látod, finomat főzök, és még sütök is, hiszen oly vágyott vendégemként jöttél...

Engedd, hogy örüljek, hogy Ünnepet hihessek...

Kérlek szépen, maradj még, maradj egy kicsit, te szépséges tisztaság, puha takaró...



2019.január 23-án, örömmel, és hálásan.


Ünneptelen évemet a hátam mögött tudva, igyekszem, hogy az új év hétköznapjait  felékítsem!
Szépséges ruhájukat már úgysem sokáig viselhetik...
Jó mélyen beszívom a tiszta levegőt, és minden egyes kis pelyhecskét megköszönök...
Ilyenkor a panelfúró hangját is fafűrésznek hallom, és emlékezem, emlékezem...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom