Kicsikinga blogja

Gondolatok
Kicsikinga•  2020. február 14. 12:54

Szívemnek titkai...



Otthonillat…

Az arcra mosolyt csaló, a semmihez sem fogható, amit szorosan tartok, nehogy elillanjon, mert igazából nem határolják falak! 

 

akkor mindig zenét hallok, gyönyörű zenét,            

akkor látom a madarak röptét,

akkor látom a folyót, ahogy viszi a tegnapot a holnapba,

akkor látom a szépséges tengert, a hullámszoknyák kacéran villanó
fodrait, 

akkor kinyújtom a kezem, és megérint a Mindenekfölötti...

 


2019. augusztus 8.

Kicsikinga•  2020. február 12. 13:58

Hajnaltól reggelig...


Magamhoz szorítom a paplanomat, hogy melegítsen, mert olyan furcsán borzongok...


Hajnali kettő van..


Sok szép vers virraszt velem...


Hajnali három, és még nem vagyok álmos...


Mindjárt reggel lesz...

Kint már átöltözött az égbolt, hiszen vége az estélynek...


Meg is mondtam neki, hogy nem rossz az a pasztellszín sem, amire váltott...


Reggel van...


Ő is, én is, kezdjük a napunkat együtt, ahogy szoktuk, együtt, kéz a kézben...


Lázas vagyok, ami utoljára gyermekkoromban fordult elő velem...


Nahát, most meg miért sírok, nem vagyok már gyerek...


Nem bizony, nekem most is erősnek kell lennem, mert sok finom húsos csont várja, hogy megfőzzem, a " gyógylevest", ahogy drága nagymamám mondta, és én elhiszem Neki, minden szavát...


Már fő is, és olyan szép tiszta, hogy ünnepi fogássá válhatna...


Ahogy elnézem, odakint a barátom szép azúr színű ruhája, már televan sötét foltokkal...


Ne búsulj, hiszen nemsokára fölveszed azt a gyönyörű sötét bársonyt, azzal az ezüst kitűzővel, és én majd csodálattal nézlek...


Amíg el nem alszom...


Kicsikinga•  2020. február 9. 17:08

Hozzátok...



Erősen szorít a torkom, hiszen elszoktam a beszédtől, és az írástól főleg!
Bár úgy lenne, ahogy mindig, most már tíz éve köztetek, Kedves Kis Társaim!
Elsírtam magam, amikor Kevelin a blogomban „kis társamnak” szólított.
Most is ez a helyzet, hiszen csak nyelem, nyelem a gombócokat, keresem a szavakat, amiket időnként meg is szoktam találni, főleg hajnaltájban, de akkor nem tudok a gép elé ülni, és amúgy sem szeretném, ha miattam fölébrednétek, Ti, a szívemnek oly kedvesek!

Hogy vagytok, hogy megy sorotok, remélem, egészségesen várjátok az igazi tavaszt, azt a szépségest, aki a varázspálcájával lágyan suhint virágot fűre, fára, és mosolyt az emberek arcára…

Szeretném, ha nem szomorúságokról beszélnék, hanem csupa derűset, kedveset mondanék, de…

Elmúlt ez a telem is, vagyis, megint eggyel kevesebb…

A Karácsony is messze jár már, pedig nagyon vártam, nagyon, talán még jobban, mint máskor…

Sokszor megállítanám az időt, szépen kérve, ne siessen, de nem tehette, mert van, ahol pont azt szeretnék, hogy minél előbb odaérjen…
Hiába főztem, sütöttem sok-sok finomságot, és, ahogy Ti tanácsoltátok, tettem egy plusz terítéket is az asztalra…

A kibontatlan csomagot, eltettem a többi közé, és elbúcsúztam a kis fától…

Vajon lesz-e még a vendégem…

Hiába kérem a bút, hogy menjen szépen egy kicsit távolabb, mert most nem szeretnék róla írni, de nem hallgat rám, itt van szorosan mellettem, és diktál…

Sajnos megbetegedtem, vagyis a szívem megszakadt, eltört, megtört, és elfáradt, mert nagyon sok terhet vitt, embertelenül sokat, így rá kell magam venni arra, hogy szelektáljak, mi maradjon, mi mehet, mert különben mások nyitják ki, és …
Azt én bizony nem hagyom! Nem és nem!

Egyszer, amikor összeszedem a cserepeket, és megpróbálom úgy összeragasztani őket, hogy hasonlítson az életemre, akkor majd én megnyílok…

Olvasom a sok szép verset, amit írtok, amíg csak a szemem bírja, és boldog vagyok, hogy ezt megtehetem…

Sokszor hosszú percekig elidőzöm”náluk”, és megköszönöm.

Csodálatos emberek vagytok, különleges szívvel és lélekkel bírók…

De szeretlek Benneteket! Istenem tudja, hogy mennyire!

Áldott életet kívánok Nektek, és szívből köszönöm, hogy még itt lehetek!

Kicsikinga•  2020. január 1. 08:19

Köszönve

Szervusztok Kedves Kis Társaim!

Pontban éjfélkor, megöleltelek Benneteket, és aludtam tovább a békétadó reménnyel...

 

Legyen áldott ez az újabb esztendő, aki még fogja a régiek kezét, ahogy az rendjén van, hiszen rajtunk múlik, mit hagyunk el, és mit viszünk tovább...


Ígértem, hogy próbálkozni fogok, és azt illendően be is tartom...


Vigyázzatok magatokra, egymásra, Ti Drágalelkűek, akikben nem kételkedtem soha!


Nagy ez az ajándék!


KÖSZÖNÖM SZÉPEN!


2020.január 1.

Kicsikinga•  2019. december 26. 08:52

Karácsonyom...

https://www.youtube.com/watch?v=bK3uJKiDQ7g


Szeretettel készítettem, a kezeteket fogva, a fácskám előtt!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom