Kicsikinga blogja

Barátság
Kicsikinga•  2020. február 9. 07:33

Vasárnap



https://youtu.be/NR4S5PmJknM

Szeretettel, mindig szeretettel, Felétek,
Kedves kis Társaim!

Ne írjatok, csak hallgassátok, hiszen megosztani hoztam, ajándékul.




2020.február 9.

Kicsikinga•  2019. október 20. 03:31

Halkan

Remélem, hogy békésen alusztok, szép álmokkal, és nem ébresztek föl senkit, amikor megsimogatom az arcotokat...

Várom a reggelt...
Akkor biztosan jobb lesz!


Áldott, szép Vasárnapot kívánok Nektek,Kedves kis Társaim!





Kicsikinga•  2019. március 22. 13:26

Szeretetem...

   Hozzátok...

 

 

Hogy is köszönjek meg
Ennyi drága szívet,
Mesélek majd Nektek
Szépigaz meséket.
Valahol, nem messze,
Létezik egy világ,
Házaknak kertjében
Boldog fű, fa, virág.
Rózsának töve is
Csak türelmet terem,
Szorgosan ás vermet
Szépséges szerelem.
Kutaknak mélyéből
Mindig mosoly fakad,
Bút űző hűsével
Olthatod szomjadat.
Éhedet feleded
Pirosló almával,
S itt
Végre találkozhat
Nap is a Holdjával...

 

Kicsikinga•  2018. július 14. 12:18

Szalóki Sándortól



                                                          Ima

 

Könyörülj meg Isten!

Gyógyítsd meg a Fiát.

A

Végtelen hatalmad,

Tegyen most is csodát.

 

Szívem minden szeretetével könyörgök hozzád Istenem!

 

 

 

Ezt a szívszorítóan szép ajándékot kaptam ma reggel Szalóki Sándortól, akinek örök hálával KÖSZÖNÖM!

 

 

2018.július 14.


 

 

Kicsikinga•  2017. december 18. 12:26

2017.Karácsonyán

Várt vendég érkezik nemsokára...

 

Hogy lehet, hogy várom, hiszen itt van velem, minden nap, minden percében, minden mozdulatomban, minden csodában...

 

Igen, csodákban, amivel méltatlanul is megajándékoz, kegyelmet, irgalmat ad, megbocsájt, és szeret, úgy, ahogy én azt soha, de soha nem tudom meghálálni, bár próbálkozom, minden erőmmel…

 

Képzeljétek el, hogy magam szereltem föl a szúnyoghálókat az ablakokra, a második emeleten, lábujjhegyen állva a pár centis párkányon, mindig csak fölfelé nézve, soha nem lefelé, s ha mégis, valami, illetve "Valaki", mindig megfogott...

 

Száz buszra szálltam, és nagyon sokat mentem, sokszor azt gondolva, hogy nem bírom tovább, nem tudok lépni, elesem...

 

Nem estem el, nem bizony...

 

Egyedül vagyok, tehát mindent magamnak kell csinálnom, hajnalban piac, utána boltok, rettenetesen rázó, busznak aligha nevezhető, járműveken...

 

Nehéz szatyrokat emelve, sokszor majdnem sírva a fájdalmaktól, de hazaérkezett a sok finomság alapanyaga...

 

Ablakokat tudtam, talán szépre tisztítani (nem tökéletes, de nekem csodálatos öröm), függönyöket mosni, le-föl szaladni a létrán, és amikor már alig tudtam megmozdulni, újabb dolog következett, és újabb, és újabb...

 

A falakat lemostam, a csapokat megszereltem, a szobákba képszögeket kalapáltam, a ruhákat mostam, vasaltam, egy napra besűrítve...

A csekkekkel még el kellett mennem a postára, és visszafelé a buszmegállóig már úgy mentem, mint a maratoni futók az utolsó métereken, de elértem a buszt, és most itt ülök, könnyezem, és egy cseppet sem szégyellem, hogy elmondtam Nektek az életemet, azt a csodát, amit kaptam, és szerettem volna szépen megélni...

 

Akármilyen szomorú is, de szép...

 

Sok éjjel nem alszom, de reggel föl kell kelnem, hiszen feladatot kaptam itt a földön, amiről szeretnék tisztességgel, szememet nem lesütve elszámolni, ha eljön az ideje...

 

Harangoznak…

 

Készülök a szép Születésnapra…

Elmondom, hogy mit főzök jó?

 

Szeretnék halászlét, de az nem biztos, hogy halhoz jutok, remélem, hogy igen, hiszen már azt sem tudom, hogy milyen az íze, olyan régen készítettem, és ettem…

 

Azután szeretnék még rántott halat, és finom krumplisalátát, valamint, húslevest, és töltött káposztát, rántott csirkemellet, és finom saját magam készítette céklát (remélem, hogy még jó, mert már egy hete áll a hűtőben, nett üvegben), nem is beszélve a bejglikről (beiglik)…

 

Drága Vendégek ülnek az asztalnál, hiszen eljön az én fiam is, az én szeretett fiam…

 

Most már befejezem, mert sírok, és még sok erő kell ahhoz, hogy mindezt valósággá tegyem…

 

Én?

 

Áldott, Szép, Szeretetteljes Karácsonyt kívánok Nektek, Kedves Kis Társaim, megköszönve a sok levelet, jókívánságot, ölelést, szívből, őszintén viszonozva azokat Felétek!

 

 

 

Kiegészítésként, és egy kis magyarázatként.

Nehogy dicsekvésnek tűnjenek a szavaim, a magam sokra tartásának, ezért úgy érzem, hogy szükséges elmondanom, eltört a nyakam, és lemezes, csavaros rögzítéssel, szilánkonként lett összerakva, csigolyánként, sőt még csontcementtel is kiegészítve, egy csodálatos ORVOS által, aki megmentett a bénulástól, így hát ezért olyan nagy öröm számomra mindaz, amit meséltem Nektek.

Sokáig a Sanz-gallér volt egyetlen ''ékem'', de már régen nem hordom, és a vágás sem látszik!
Csodát kaptam, mérhetetlen nagy csodát!

Nem baj, hogy elmondtam?