Kicsikinga blogja

Kicsikinga•  2024. április 19. 11:57

Örökre feketében...




Ma is bekapcsolom a skype kameráját, hogy együtt töltsük a napunkat, hogy együtt költsük el az ebédet, amit mindig megbeszéltünk, immár 13 éve...

 

Rántottleves lesz, hiszen azt szereted a legjobban...

***

 

 

Tizennégy évvel ezelőtt jöttem erre a szeretett helyre,a Poet-ra, és csodálattal olvastam, olvastam, olvastam, amíg csak bírta a lelkem azt a szépséges terhet, amit kincseimként őrzök azóta is, és köszönöm szépen...

 

Megismertem sok jólelkű, kedves embert, barátaimmá lettek, jóban-rosszban...

 

Volt egy olyan oldal, ahol megpihentem, ahol csend volt, és aranyló fény...

Olyan különleges, olyan földöntúli, olyan SZENTSÉGES...

 

Az bizony, hiszen a homokos tengerpartot láttam, a halászokat, a finom sült halat, és 

a megtört kenyeret...

 

A Szentföldön jártam képzeletemben...

 

Megírtam a vers írójának, hogy milyen hatással volt rám a gyönyörű költeménye, és nem titkoltam, hogy mennyire meg vagyok hatva...

 

Letérdelt a lelkem, és csendesen imádkozta minden egyes betűjét...

 

Azonnal jött a válasz, hogy valóban a SZENTFÖLDÖN írta, hiszen ott lakik...

 

Megismertem egy Igazlelkű, Önzetlen, Jóságos SZENTET...

 

Testvérek lettünk, úgy igazából...

 

***

 

Tizenhárom éven keresztül, minden nap együtt voltunk, szeretetben, megértésben...

Terveztük, hogy egyszer majd a valóságban is találkozni fogunk, és nem lesz akadály a kerekesszék, majd én tolom, és mindent, mindent megmutatok Neked itt, ahova úgy vágytál jönni, ahol én majd meggyógyítalak, és csak örülni fogunk, örülni, örülni...

 

***

 

Nemsokára delet harangoznak, és a tűzhely még be sincs kapcsolva, az asztal sincs megterítve...

 

***

 

 

 

Az egyetlen vigaszom, hogy már nem fáj semmid, mert nagyon sokat szenvedtél...

 

Földi lény tán ki sem bírta volna.

 

 

 

ISTEN VELED, DRÁGA TESTVÉRKÉM!

 

 

SUNIL

 

 

 

 











Kicsikinga•  2023. december 24. 15:13

Hozzátok...



Szívem legnagyobb szeretetével kívánok Nektek

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT,

és

Egészségben gazdag

BOLDOG ÚJESZTENDŐT!




2023.december 24. Szenteste


Veletek leszek, mert olvasni fogom a verseiteket, az Ünnep alatt (is)!

Kicsikinga•  2023. december 18. 10:25

Az első...



 

 

Jézus

 

Szalmaszagú menedékben,

Áldott méhből született.

Így jött közénk akkor régen,

A

Hit, Remény és Szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

Bár tönkrement a bal csuklóm, ezért meg kellett változtatnom a bevált, velemszületett mozgásformákat, de már kezdi megszokni, hogy így is lehet ablakot pucolni, süteményt sütni, sőt a soha össze nem forró jobb vállam is tűri a 20-30-sőt több kilós csomagok cipelését.

Nem tudok beletörődni a beletörtségbe!

 

Tudjátok, hogy egyedül vagyok, és mégsem, mert van, aki mindig megfog, ha ütést kapok, fölemel, ha elesem, és nem kér érte semmit.

 

 

 "csak"

 

MEGSZÜLETETT

 

 

2023. december.18.

 

 

Épp most ugrott be egy kis cinke az erkélyemre, ezért meg sem merek mozdulni!

 

Kicsikinga•  2023. december 6. 11:01

Mikulásra



Gyanútlanul ültem le a betegeskedő számítógépem elé, ide az ablakhoz közel...

Ugye látjátok!

 

Odakint gyönyörű fehér minden, mint a mesében...

Istenem, de szép!

 

Egykori kis fenyőm csonkja árván...

Akárcsak én!

 

Hohó, egy apróka, még egy, és még egy, itt az erkélyen...

Cinkéim lettek!

 

Gyönyörködve nézem a kinti világot, az egyre tisztulóbbat, csendesebbet, és emlékezem...

 

 

Ablakomhoz reménykedve

Szaladt gyermeklelkem,

Ki

Ajándékul feledhette,

Hogy már felnőtt lettem.

 

 

Köszönöm szépen, hogy megfáradt testem és lelkem mindig kap enyhet...



Jó leszek, megígérem!


2023- december 6.  Szent Milós napján




Ölellek Benneteket!



Most már "csak" az van hátra, hogy imádkozom, nehogy leessen a tűzhely mögött a festékréteg, vagy vakolat!

Majd egyszer lesz ott csempe!

Talán...




 

 

 

 

Kicsikinga•  2023. november 20. 11:47

Újabb esemény!


A nyugalom, most úgy döntött, hogy inkább átvált izgalomba...


Nem volt olyan régen, hogy minden a feje tetején állt, és most, pár napja, talán két hete, ismét pakolok, ki-be, ki-be,ki-be...


Nem tudom, hogy meddig fogom még bírni.


Most a konyhát kellett szétszedni, mert én egy nagyon régi lakásban lakom ám, olyan régiben, hogy csak filmeken látni már ilyent!


Még gázvezeték sincs!


Szakember sincs!


Senkim sincs!


Az a kis fenyő, akiről írtam, hogy miatta, érte jöttem ide, elvitt magával mindent!

Nem önszántából, mert azt is megírtam Nektek, hogy egy briganti, Karácsony előtti nap hajnalán, elfűrészelte, és megölte!


Tulajdonképpen, engem is...


Ezért történt a balesetem is, és annyira megszomorodtam, hogy nem találom magamat!


Bocsánat, hogy panaszkodtam, de tujátok, nekem itt van az egész életem a Poet-on, ezen a szeretett oldalon, ahol Ti, az én családom is vagytok!


Igyekszem visszatérni, írásban is, nem csak olvasásban!


Szeretettel ölellek Benneteket!


2023.november 20.