Kicsikinga blogja

Kicsikinga•  2018. december 8. 14:37

Öleléssel...


Kedves Kis Társaim!

Tisztelettel, és őszinte szeretettel kívánok Nektek,
ÁLDOTT, BÉKÉS, KARÁCSONYT, sok SZERETETET, JÓ EGÉSZSÉGET,
és
KÖSZÖNÖM, hogy VELETEK LEHETTEM, EBBEN AZ ÉVBEN IS!

2018. december 8.

Kicsikinga•  2018. december 2. 13:20

Élettisztelettel, Hálával, Hittel, Köszönettel

https://youtu.be/85yGzgfe6pE


Hoztam Nektek egy privátvideót azért, mert szeretném, ha tudnátok, hogy a szívem,  elégtelen osztályzatot kapott, és ez miatt, most egy "kicsit" megcsapott az elmúlás szele, de nem adok fel soha semmit...

Mindig is tudtam, hogy nagyon beteg, és nem szép módon bántam "vele", nem hallaottam meg a kérését, csak vittem magammal, nem törődve azzal, hogy vajon nem szeretne-e inkább egy kicsit pihenni?!

Nekem a készülődés azt jelenti, hogy még szebbre, még tisztábbra mosom, törlöm, simogatom a környezetet, mosolyogjanak, örüljenek a konyharuhák is...

Nálunk az ajándék, az kizárólag könyv volt, vagy valami magunkkészítette, személyreszabott kis ez-az, aminek az értéke fölbecsülhetetlen!

A vanília-,  citrom-, fahéj- és narancsillat elegye, fölékíti a lelket, és ez így jó, így szép...

Az Ünnepek is csendesen beszélnek, jó sokat mondva...

Most már nem is tartalak föl Benneteket, mert bizonyára Nektek is sok a dolgotok!
Most én ígéretet tettem, hogy pihenek, és a kisfiamnak is azt tanácsoltam, hogy inkább Karácsonykor jöjjön, hiszen igen költséges az utazás, és nagyon fárasztó.

Így hát újra várok, várok, mint mindig...

Azért olvasok majd, de a szemeimre is vigyáznom kell.

Bocsánat, hogy megint magammal traktáltalak Titeket!

Vigyázzatok magatokra, és a drága szívetekre, akik annyi örömöt adtak nekem!

Kicsikinga•  2018. november 26. 15:59

Várakozva...

Kedves Kis Társaim, most egy hétre elköszönök Tőletek, mert már annyi erőm sincs, hogy a billentyűket lenyomjam, ugyanis VÁROK, ahogy mindig is tettem, szívvel-lélekkel, és a határokat nem ismerve, ami az erőmet illeti, de nem baj, NEM BAJ, hiszen még kapok, mindig kapok...
Hogy hálálhatom én ezt meg?!

Tudjátok, hogy egyedül vagyok, ezért mindent magam csinálok, vagyis a lakás legkisebb zugába is bebújok, és mosok, tisztítok, átrakok, lerakok, fölrakok, létrára föl, azután le, és közben pihenés gyanánt megvarrok gyorsan pár szép abroszt, párnákat,amik most itt vannak körülöttem, és én megsimogatom őket, a legnagyobb szeretettel...
Nem kifogástalanok, de én készítettem, és ez nekem nagyon nagy dolog...

Reggel korán már megyek vásárolni, és izgulok, hogy mire jön az én Angyal fiam, addigra legyen olyan szép hús, mint soha máskor, legyen finom sárgarépa, és fehérrépa, és cékla, amit nemsokára már üvegekbe teszek...

Képzeljétek el, hogy könnyezem, mert annyira hiányzik, hogy gyakrabban láthassam, és ezért kérdezem meg az eladükat a boltban, hogy ugye lesz, ugye ilyen szép, vagy még szebb lesz pár nap múlva is, mert jön az én fiam...

Szeretem Őket, mert olyan kedvesek, együtt örülnek velem...

Pár óra múlva lefekszem, hogy holnap újult erővel tudjak dolgozni, készülni...

Ágyam mellett a naptáramra tett bevásárló-, és tennivaló-listára százszor is ránézek, és gondolatban megfőzöm, megsütöm, mindazt, amit terveztem...

Áldást kérek, erre a pár napra,most főleg, hogy mosolygó lélekkel tudjon visszagondolni, ha elmegy újra...

Remélem, Karácsonykor ELJÖN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Készülődjetek Ti is Kedveseim, és legyen EGÉSZSÉGETEK!

Ölelek MINDENKIT, ŐSZINTE SZERETETTEL, és, amikor visszajövök, akkor mesélek ám, még azt is, hogy mit főztem, mit sütöttem, és hogy sikerült...

Akkor is elmesélem, ha nem illik terhelni másokat, a magánéletemmel...

"Másokat" nem illik, de TI nekem nem "mások" vagytok, hanem a Barátaim, a Testvéreim, a Családom!

Viszontlátásra!


Kicsikinga•  2018. október 28. 08:29

Velük...

 

 

Elindultam haza, vissza.

 

Vajon megvárt-e a gesztenyefa, a kis utca, a kövek? Észre sem vettem, hogy már régen ott járok, de minden más, olyan idegen!

A fa a hatalmas óriás, most kicsike, és elérhető az ága, a kövek már csak apró kavicsok, és hol van az a régi, illattól dús levegő?

Hol vannak a bodza bokrok? Hol van az a szépséges holdsütötte este?

Megálltam és szomorúan, egyre szomorúbban néztem „angyalkorom” cserepeit, amiknek összerakásához egy újabb élet kellene időben.

Elindultam botorkálva a régi utakon, de alig mertem fölnézni, mert nem akartam csalódni.

Nem akartam elveszíteni a szépséges emlékeket, azoknak a melegét, és fényét!

Mikor már nagyon sötét lett fázni kezdtem, és bújtam volna a szoba melegébe, orromban éreztem a konyhából jövő finom illatokat, hallottam, ahogy a család duruzsol, és a háttérben halkan szól a rádió.

Az állólámpa barátságos fényét is láttam, és egy könyvet az asztalkán, amit nem rég csukott be valaki, de a könyvjelzője mutatta, hogy hol kell folytatnia.

Nagyon fázom, és nincs rajtam télikabát, pedig azt kellett volna fölvennem. A szél is egyre jobban fúj, elvégre november van.

Nem emlékszem, hogy merről jöttem, és hogy értem ide.

Valami iskolaszerűség lehet.

Egy arra járó nénitől megkérdezem, hogy legyen szíves, mondja meg, hol vagyok? Ő furcsán néz rám, de mondja, hogy hol. Az nem lehet! És könnyes szemmel nézek a néni után, aki többször is hátra fordul, arcán a „bolond ez?”- kifejezéssel. 

Én nem vagyok bolond, csak elvesztem. Tetszik tudni… de lemondóan nem szólok utána, hagyom, hadd higgye rólam, legalább lesz mit mesélnie otthon.

                                                        OTTHON!

 

Igen én is oda indultam, de merre menjek, hiszen a régi iskola mellet laktunk! És itt ez az iskola már nem olyan, már sokkal kisebb, és nem lehet…

Vaktában indulok el, és egyszer csak ismerős erkélyek, és ablakok! Drága régi szép kis erkélyek, erkélyem, ahol annyi estét töltöttem, titkaimat a csillagoknak elmesélve!

Álltam a régi ház előtt, nem szégyellem, sírtam.

Láttam magamat szaladni a lépcsőn lefelé, életem első randevújára, hallottam Édesapám hangját, ahogy azt súgja" okosan kislányom", láttam Anyukám arcán a cinkos mosolyt, és a biztonságot, hogy engem nem kell féltenie, láttam az utca jóságos fényeit, ami most hivalkodó, és szemet bántó erejével akarja fölébreszteni álmodó lelkemet!

                                      Nem engedem, azért sem!

Már nagyon hideg van, de nem tudok elmenni. Még meg kell néznem mindent. Arra gondolok, hogy fölmegyek és becsöngetek, hisz hazaértem.

Vajon ki nyitna ajtót? Édesanyám? Mosolyogva, és venné is már le a kabátomat, hogy mielőbb mossak kezet, mert a család az asztalnál ül, már csak engem vártak. 

                                                    Megérkeztem…

 

Valamikor, nem is olyan régen, a születésnapomon történt mindez.

                                    Egyedül voltam, nagyon- nagyon egyedül.

Ne kérdezze senki miért sírok, ne kérdezzen senki, miért fázom, ne kérdezzen, mert úgy sem tudnék felelni.

                                   A választ egyedül a múló idő tudja.

 

 

Nem megyek a Temetőbe, nem, nem és nem, hiszen minden nap annál a megállónál szállok le a buszról, ahonnan rálátok az ajtóra, és hallak Titeket...

                                   Tudom, hogy most is ott vártok...

 

 

Ezen a linken meg is hallgatható, és nem szégyellem a könnyeimet, ahogy elsírtam "őket"!

 

                                 https://youtu.be/UEv5UHDUCv4

Kicsikinga•  2018. október 19. 15:57

Érzékeim iskolája...


Lelassítom lépteimet, hogy még egy kicsit hallgathassam,az esőcseppek meséjét...

Beszívhassam a  nyirkos kövekre hullott falevelek, kesernyés szagát...

Sültgesztenye ízt érzek a számban...

A templomtorony felé nézve, halkan köszönömöt mondanak szemeim...

Elmúlt időt ölelek magamhoz szorosan, nagyon szorosan...
               

Szervusz kedves ŐSZ, örülök, hogy újra találkoztunk...

 




2018.október 19-én.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom