Kicsikinga blogja

Ma is bekapcsolom a skype kameráját, hogy együtt töltsük a napunkat, hogy együtt költsük el az ebédet, amit mindig megbeszéltünk, immár 13 éve...

Rántottleves lesz, hiszen azt szereted a legjobban...

***

Tizennégy évvel ezelőtt jöttem erre a szeretett helyre,a Poet-ra, és csodálattal olvastam, olvastam, olvastam, amíg csak bírta a lelkem azt a szépséges terhet, amit kincseimként őrzök azóta is, és köszönöm szépen...

Megismertem sok jólelkű, kedves embert, barátaimmá lettek, jóban-rosszban...

Volt egy olyan oldal, ahol megpihentem, ahol csend volt, és aranyló fény...

Olyan különleges, olyan földöntúli, olyan SZENTSÉGES...

Az bizony, hiszen a homokos tengerpartot láttam, a halászokat, a finom sült halat, és 

a megtört kenyeret...

A Szentföldön jártam képzeletemben...

Megírtam a vers írójának, hogy milyen hatással volt rám a gyönyörű költeménye, és nem titkoltam, hogy mennyire meg vagyok hatva...

Letérdelt a lelkem, és csendesen imádkozta minden egyes betűjét...

Azonnal jött a válasz, hogy valóban a SZENTFÖLDÖN írta, hiszen ott lakik...

Megismertem egy Igazlelkű, Önzetlen, Jóságos SZENTET...

Testvérek lettünk, úgy igazából...

***

Tizenhárom éven keresztül, minden nap együtt voltunk, szeretetben, megértésben...

Terveztük, hogy egyszer majd a valóságban is találkozni fogunk, és nem lesz akadály a kerekesszék, majd én tolom, és mindent, mindent megmutatok Neked itt, ahova úgy vágytál jönni, ahol én majd meggyógyítalak, és csak örülni fogunk, örülni, örülni...

***

Nemsokára delet harangoznak, és a tűzhely még be sincs kapcsolva, az asztal sincs megterítve...

***

Az egyetlen vigaszom, hogy már nem fáj semmid, mert nagyon sokat szenvedtél...

Földi lény tán ki sem bírta volna.

ISTEN VELED, DRÁGA TESTVÉRKÉM!

SUNIL

Elveszve...

Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermek lelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!

Fázom, és a torkom is fáj, és hideg a szoba, és a reggel is késik, és, és, és, annyi mindent mondanék még, amit akkor régen nem akartam, nem mertem, nem tudtam, hogy mit, hogyan, de már felnőttem ám...

vagy mégsem...?

Próbáltam én mindent, gyakoroltam ölteni, foltozni, de valahogy mégis rongyos maradt mindenem...

Akkor, én mindent elveszítettem, és egy életre elvesztem...

Az üvöltő csendet nem tudom túlharsogni, de talán meghallja a szívetek, hogy próbálom, már próbálkozom...
Isten áldásai vagytok nekem, Kedves Kis Társaim!
Mosolyotok, mindig velem van, és marad, amíg világ a világ!
Ennyi telik az erőmből, de remélem, eljut mindenkihez az ölelésem.
Egészséget, békét imádkozom, drága lelketekbe.

Bocsássátok meg a hallgatásomat, szívből kérem, és köszönöm, hogy távol a harag Tőletek!

Drágalelkűek!

A nehezeimből, egy grammnyit sem hagyok itt!

Áldjon Isten Benneteket!

2020.július 30.

Adventjeim

Megőriztem emléküket,
Egyiket sem felejtve,
Mert
Tíz körömmel véstem mindet,
Fájást tűrő kezembe.


2017. Adventjének első Vasárnapján.

https://www.youtube.com/watch?v=wnMbWz9kcgI

Meg kell próbálnom túlélni egy olyan traumát, amire nem tartom magamat képesnek.

VIGYÁZZATOK MAGATOKRA, EGYMÁSRA, és SOHA NE KELLJEN SÍRNOTOK MÁSÉRT, MINT AZ ÖRÖMTŐL!

Ha mégis túlélem, akkor benyitok az ajtón, amit SOHA NEM CSUKOK BE MAGAM MÖGÖTT!

MINDENT KÖSZÖNÖK, és IGAZ SZERETETTEL ÖLELEK MEG MINDENKIT!

ISTEN ÁLDJON BENNETEKET, KEDVES KIS TÁRSAIM!

VELEM MARADTOK, A SZÍVEMBEN, A LELKEMBEN  Ö R Ö K K É !



                                              Drága Poet!