Kicsikinga blogja
GyászÖrökre feketében...
Ma is bekapcsolom a skype kameráját, hogy együtt töltsük a napunkat, hogy együtt költsük el az ebédet, amit mindig megbeszéltünk, immár 13 éve...
Rántottleves lesz, hiszen azt szereted a legjobban...
***
Testvérek lettünk, úgy igazából...
***
Tizenhárom éven keresztül, minden nap együtt voltunk, szeretetben, megértésben..
***
Nemsokára delet harangoznak, és a tűzhely még be sincs kapcsolva, az asztal sincs megterítve...
***
Az egyetlen vigaszom, hogy már nem fáj semmid, mert nagyon sokat szenvedtél...
ISTEN VELED, DRÁGA TESTVÉRKÉM!
SUNIL
Itt a földön sohasem találkoztunk, hát majd ott biztosan fogunk
Nem feledve...
NÉLKÜLÜK
Édesanyámnak…
Szép, havas estén jöttem őt megnézni,
Kivel oly sokat lehetett beszélni,
Kinek hangja maga volt a zene,
Étkemül szolgált az akkori élete,
Álomba, puha lépteiben ringtam,
Mégis a jót, már elhagyni vágytam,
Szóltam is sietve, mert látni akartam.
Madonna arca, gyönyörű mosolya,
Szép kezének minden mozdulata,
Találkozásunk aznap maga lett a
CSODA.
Köszönöm szépen, hogy azon az este,
Te megöleltél, fájdalmad felejtve...
ÉDESANYÁM
2010. szeptember 9. hajnal 4 óra 45 perce óta már nincs itt...
*
Édesapámnak...
Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.
Egyetlen vagyonod
A becsület volt maga,
Legnagyobb luxusod,
Kabátod fordítottja.
Hazádat szeretted
Igaz hittel, szívvel,
Imádba rejtett,
Tiszta könnyeiddel.
Te voltál tanítóm
Az élő történelem,
Közös sétáinkat,
Soha nem feledem.
Melletted mindig
Biztonságban voltam,
Egész életemet,
Tőled tanultam.
Esti sétáidat már
Nélkülem teszed,
Szívesen fognám még,
Szorosan a kezed.
Megbecsülök mindent,
Megígérem Neked,
Büszkén viselem,
Nekem adott neved.
ÉDESAPÁM
2011. május 3-án reggel elment Drága Édesapám
*
Testvéremnek...
Mosolygott a könny is,
Mikor Téged látott,
Szemednek kékjéből,
Szeretet sugárzott.
Szívedben otthont lelt,
Sok-sok könyv s a zene,
Bennük volt lelkednek,
Legnagyobb öröme.
Csodáltad a szépet,
Sokszor megsirattad,
Koldust is szép szóval,
Nem pénzzel kínáltad.
Hazád volt mindened,
Beszél a sok tetted,
Sosem hivalkodott,
Szép és erős hited.
Most jöttem Tőled,
De Te már nem szóltál,
Csendes békességben,
Utadra indultál...
Drága Testvérem!
2011. június 23-án elment Drága Testvérem...
Nagymamámhoz...
Hámikám, nem tudom, mennyi liszt kell a pogácsához, hogy Veled együtt, Minden Szentnek jusson...
Bocsánat, hogy zavartalak, nyugodj tovább békében...
Figyelmesen...
Vigyázd lépted náluk járva,
Hisz egész évben üzentek.
Ott hevernek ezerszámra,
Megsárgultan, választ várva,
Az olvasatlan levelek...
Halkan...
Kedves kis Társaim!
Ugye Ti is érzitek, hogy a világ mintha egy kicsit elcsendesült volna!
Összeszorult a torka...
A gondolatok szaladnak ölelni, bocsánatot kérni, megköszönni...
Én is ezt teszem.
Csendben olvasom szép verseiteket és mély tisztelettel hajtok fejet a Ti gyászotok előtt, ezért szólok mostanában kevesebbet.
Szívből kívánom, hogy az emlékezés napjaiban legyen a lelketekben béke és hálatelt mosoly...
Szeretettel teszek le egy-egy szál virágot az ''elmentekről'' írt verseitek mellé...
http://www.youtube.com/watch?v=G-kJVmEWW V8