Kicsikinga blogja

NÉLKÜLÜK

Édesanyámnak…

Szép, havas estén jöttem őt megnézni,
Kivel oly sokat lehetett beszélni,
Kinek hangja maga volt a zene,
Étkemül szolgált az akkori élete,
Álomba, puha lépteiben ringtam,
Mégis a jót, már elhagyni vágytam,
Szóltam is sietve, mert látni akartam.
Madonna arca, gyönyörű mosolya,
Szép kezének minden mozdulata,
Találkozásunk aznap maga lett a
CSODA.

Köszönöm szépen, hogy azon az este,
Te megöleltél, fájdalmad felejtve...

ÉDESANYÁM

2010. szeptember 9. hajnal 4 óra 45 perce óta már nincs itt...

*

Édesapámnak...

Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.

Egyetlen vagyonod
A becsület volt maga,
Legnagyobb luxusod,
Kabátod fordítottja.

Hazádat szeretted
Igaz hittel, szívvel,
Imádba rejtett,
Tiszta könnyeiddel.

Te voltál tanítóm
Az élő történelem,
Közös sétáinkat,
Soha nem feledem.

Melletted mindig
Biztonságban voltam,
Egész életemet,
Tőled tanultam.

Esti sétáidat már
Nélkülem teszed,
Szívesen fognám még,
Szorosan a kezed.

Megbecsülök mindent,
Megígérem Neked,
Büszkén viselem,
Nekem adott neved.

ÉDESAPÁM

2011. május 3-án reggel elment Drága Édesapám

*

Testvéremnek...

Mosolygott a könny is,
Mikor Téged látott,
Szemednek kékjéből,
Szeretet sugárzott.

Szívedben otthont lelt,
Sok-sok könyv s a zene,
Bennük volt lelkednek,
Legnagyobb öröme.

Csodáltad a szépet,
Sokszor megsirattad,
Koldust is szép szóval,
Nem pénzzel kínáltad.

Hazád volt mindened,
Beszél a sok tetted,
Sosem hivalkodott,
Szép és erős hited.

Most jöttem Tőled,
De Te már nem szóltál,
Csendes békességben,
Utadra indultál...

Drága Testvérem!

2011. június 23-án elment Drága Testvérem...

Hámikám, nem tudom, mennyi liszt kell a pogácsához, hogy Veled együtt, Minden Szentnek jusson...

Bocsánat, hogy zavartalak, nyugodj tovább békében...

Vigyázd lépted náluk járva,
Hisz egész évben üzentek.

Ott hevernek ezerszámra,
Megsárgultan, választ várva,
Az olvasatlan levelek...

Kedves kis Társaim!

Ugye Ti is érzitek, hogy a világ mintha egy kicsit elcsendesült volna!
Összeszorult a torka...

A gondolatok szaladnak ölelni, bocsánatot kérni, megköszönni...

Én is ezt teszem.

Csendben olvasom szép verseiteket és mély tisztelettel hajtok fejet a Ti gyászotok előtt, ezért szólok mostanában kevesebbet.

Szívből kívánom, hogy az emlékezés napjaiban legyen a lelketekben béke és hálatelt mosoly...

Szeretettel teszek le egy-egy szál virágot az ''elmentekről'' írt verseitek mellé...

http://www.youtube.com/watch?v=G-kJVmEWW V8

        „Mikor gyermek voltam, a fenyők óriásnak tűntek…”

Valamikor, nagyon régen, december 24-én délután.

A lakás méltó tisztességgel felöltözve suttogja az Ünnepet a betérőnek.

Csengetnek.

Az ajtóban méltó tisztességgel felöltözve suttogja a Boldog Ünnepet a betérő…

Kezében egy szépen hajtogatott hófehér lap, rajta csodaszép betűkkel írt vers, ami nekem szólt, egy másik lapon az illusztráció.

Havas táj, rajta kicsi házikó, aminek ablakaiból kedvesen üzeni a Karácsonyt a gyertyák fénye.

A kis ház körül fenyőfák, gyönyörű, szépségesen szép fenyők, méltó tisztességgel öltözve hófehér ruhába.

A Karácsony gáláns giccse…

Most nyár van, a lakás diszkréten próbálja leplezni az idő múlását, kopott ruhájában is méltósággal…

Csengetnek.

Az ajtóban méltó tisztességgel suttogja valaki, hogy felnőttem, és a fenyők már nem óriások, soha többé...

               Isten Veled, Te Kedves, Drága Barát, nyugodj békében!

                              Meseszép meséd örökké itt marad…

http://www.youtube.com/watch?v=tRWK90QFamw